Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
5. A keresztfához megyek
246 MUNKÁLATOK 45. ÉVF. Mentem, rohantam mint vihar S ki mondta? démon súgta tán, Hogy a szülői szív helyett Százszorta több kéjt nyújt a lány ; Virúló keble mint oáz A fáradőnak bájhalom, Rubintos ajka csókjait Mint égi nektárt szívhatom. S miként ha szárnya tépve van, A lepke szép virágra száll, S megrészegülve mézitól A porba hull s halálra vál’ : Sziircsöltem én is a gyönyört, Elkábitott az élvezet.. . , Lehullt a lepke s szárnyiról Dicső zománcza elveszett. De csak tovább ! a démon űz, A testi vágy többért eped, Pedig, ha így megyek, tudom, Hogy elveszítem az eget . . . Egy szalmaszálat oh ki nyújt, Ki nyújt nekem mentő-szerül? Bár űz a testnek ingere, De lelkem ellene szegül. Oh megragadlak szent kereszt ! S tőled semmi el nem szakít, Csalhat mosolygva a gyönyör, Múló csilláma nem vakít ; Érzem, hogy a kereszt alatt Szenvedni édes élvezet Azoknak, a kiket a menny Felé magasztos czél vezet. Ölelj szivedre Jézusom ! Ki a kereszten függve vársz Engem, a harmadik latort, S ölelni kész karokat társz ; Küldj bár keresztet, sujtolót Beám, most már tied vagyok . . . Akármi ér az ég alatt E jelben élek és halok.
