Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
4. Az egynejüség és a felbonthatatlanság a zsidók házasságában
240 MUNKALATOK 45. ÉVF. C. Midőn valaki a váláslevél által eszközölhető elválásra vonatkozó mózesi rendeletet olvassa, első tekintetre azt vélheti, hogy a mit Mózes megengedett, az a keményszívű zsidónép minden óhajának a legtökéletesebben megfelelt. De a figyelmesebb vizsgálat az ellenkezőt tanúsítja, mert, mint sz. Jeromos mondja: „Nem az elválást engedi meg (Mózes), hanem megakadályozza az emberölést; mert sokkal jobb, lia még oly szomorú egyenetlenség keletkezik is, mint midőn gyűlöletből embervér öntetik.“1) Magának az elválásnak törvény által való meghatározása, vagyis a váláslevél által eszközölhető elválás nem volt egyéb, mint korlátozása, megszorítása a zsidók konoksága miatt meg nem tiltható elválásnak. Hogy a Mózes által előirt elválási mód megakadályozta az indulatos zsidók gyors elválását, és egyáltalán ritkította az elválási eseteket, kitűnik a következőkből: a váláslevelet, ha az alant közlött2) későbbi időből való mintára szabad hivatkoznunk, mindenkor tanuk előtt s igen gyakran bírák jelenlétében állították ki továbbá a levélnek díszes kiállítása s azon körülmény, hogy az iró, a tanuk ne legyenek az érdekelt felek rokonai3), mind azt eredményezték, hogy az elválás jól megfontolva, és csakis nyomós okokból történhetett. Hogy ha a férjet változékony szeszélyén kívül egyéb ok nem indította arra: hogy feleségétől elváljék: akkor a bírák, tanuk, Írástudók minden te- kintélyöket felhasználva őt lebeszélték. ‘) „Noti dissidium concedens, sed auferens homicidium, multo enim melius est, licet lugubrem evenire discordiam,- quam per odium sanguinem fundi.“ S. Hier, in Math. V. 32. 2) „Die hebdomadis N . . . volui cum summo animi consensu et absque ulla coactione, ac repudiavi, dimisi atque expuli te, te inquam N. uxorem meam . . . quae ante hoc uxor mea fuisti. At nunc te repudio, dimitto et te expello, ut libera et tui iuris sis abeasque et nubere possis alii viro cuicunque placuerit. Et nullum virum repudies propter me ab hodierno die usque in aeternum. Libera ergo et legitima es cuivis homini. Atque hic esto tibi a me libellus repudii, epistola divortii et littera expulsionis secundum legem Mosis et Israelis. N. filius N. testis“ Apud. Thom. Goodvin Mózes et Aaron illustr. et emend, edit. Hattinger. fol. 133. 3) ( 'ahnet Comment, in V. F. Tom. II. p. 750. Würzburg. 1789.
