Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
4. Az egynejüség és a felbonthatatlanság a zsidók házasságában
A ZSIDÓK HÁZASSÁGA. 235 a Mózes által adott engedelemnek, jóllehet ezentúl is lehet fontosabb okokból1) az együttélést megszakítani, ámde új házasságra lépni, még pedig akár az elbocsátó férjnek, akár az elbocsátott feleségnek egyáltalán nem szabad, mert a törvényesen megkötött és bevégzett házasságot (matrimonium ratum et consummatum) ember nem bonthatja fel.2) Midőn tehát ekkép megadá a törvény helyes értelmét, nem állított fel új törvényt, hanem csak kellő világosságba helyezé azt, a mit a zsidók túlságos testiességök folytán elhomályosítottak s helytelenül értettek. Hogy menyire általános volt Krisztus Urunk idejében Mózes e törvényének helytelen felfogása, mutatja az apostolok magatartása, kik szintén azon hiszemben lévén, hogy a váláslevél felbontja a házasságot, azt mondták Mesterök fennebb idézett s a mózesi kiváltságokat megszüntető szavaira, hogy ha így áll a dolog, vagyis ha a házasság fel nem bontható szövetség, akkor jobb nem nősülni.3). Egyébiránt, hogy az ó-szövetségi törvényhozást és a benne foglalt engedelmet, mely szerint a házasfelek elválhattak, illetőleg az elbocsátott nő új házasságra léphetett, a természeti erkölcstörvénynek ezek ellen szóló tilalmával összeegyeztessük, azon állítást vagyunk hajlandók elfogadni, mely ellen maga sz. Tamás sem tett kifogást.4) Valamint a férj isteni dispensatio folytán távolithatta el nejét önmagától a váláslevél megírása által: ugyanily dispensatio erejénél fogva léphetett az elbocsátott nő is egy második házasságra. Ha e föltevés alaptalan lenne, akkor az ó-szövetségi törvény csakugyan nem bírt volna egyéb rendeltetéssel, minthogy a törvény alattvalói bűnt bűnre halmozzanak. Ámde Linsenman és mások ezen állítása téves, mert b Máté 19. 9. és Trient, zs. 24 ülés. 2) Márk. 10.9 : „Amit tehát,az Isten összekötött, ember eine válaszsza.“ 3) Máté 19. 10. 4) V. ö Summa Th. Suppl, q. 67. a. 4. c. „sed secundum secundam opionem sicut licebat ex dispensatione divina viro uxorem repudiare, ita uxori alium virum ducere, quia insereparabilitas matrimonii ex causa divinae dispensationis tollebatur.
