Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
4. Az egynejüség és a felbonthatatlanság a zsidók házasságában
A ZSIDÓK HÁZASSÁGA. 227 szolgálót.1) — A pusztában bolyongó Ágár visszatér ugyan az Úr angyalának parancsára, de méltóságának rövid ideig tartó élvezése után újra távozni kénytelen a magzatára féltékeny Sára kívánsága folytán.2) íme az első elválás! De mindebből még nem következik az, hogy ez által a házasság felbontatott. Csak az együttlakást szüntették meg. A családi béke helyreállításának csak ezen egy módja volt, s azért helyesen cselekedett Ábrahám, midőn az ígéret fiát, Izsákot bántalmazó3 4 5) Izmáéit anyjával együtt eltávolítá. — Mivel azonban a Szentírás tanúsága szerint maga az Isten is helybenhagyta ezen elválást,*) azt is állíthatjuk, hogy ezáltal a házasság köteléke teljesen felbontatott, mert sz. Tamás szerint a felbonthatatlanság nem tartozván az elsőrangú természettörvények közé, az alól lehetséges volt az isteni fölmentés. Már pedig Ábrahám Isten parancsára bocsátja el másodfeleségét, Ágárt, — tehát ezen elválás, még az esetben is, ha általa csakugyan felbomlott a házassági kötelék, isteni fölmentés folytán történt.6) Volt azonkívül ezen elválásnak bizonyos vonatkozása az uj szövetségben történendőkre is, jelesül az Üdvözítő által alapítandó egyházra. Sz. Pál a galatákhoz intézett levelében írja, hogy allegoria által van mondva Ábrahámról, hogy neki két fia volt: egyik a szolgálótól, másik a szabadtól, „mert ezek a két szövetség.“ Mi ezt úgy egészítjük ki, hogy, valamint a két fiú a két szövetség népét jelképezte, ép úgy a két házasság magát a két szövetséget jelezte. Izmáéi, ki az ó-szövetség népét képviseli, test szerint született, vagyis *) Móz. I. 16. 6. 2) Móz. I. 21. 9—14. s) „Cum vidisset Sara filium Agar Aegyptiae ludentem cum Isaac ...“ Ludere nem szeretetben folytatott játékot jelent e helyütt, hanem verseny gést. V. ö. Kir. II. 2. 14 sth. 4) Móz. I. 21. 12. 5) Summa. Thorn. Suppl, q. 67. a. 2. c. „Sód contra, Agar cognita est ab Abraham uxorio affectu . . . Sed ipse eam praecepto divino eiecit et non peccavit, (Gen. 21.) Ergo potuit per dispensationem fieri licitum quod homo uxorem dimitteret.“ 15*
