Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
4. Az egynejüség és a felbonthatatlanság a zsidók házasságában
A ZSIDÓK HÁZASSÁGA. 225 Azt mondjuk, hogy elégséges ok nélkül nem szabad a házasságot felbontani, mert az elválás nem akadályozza a házasság elsőrangú czélját, s azért nem is az elsőrangú törvények tiltják az elválást, hanem a másodrendiiek, melyeket az ember néha „rossz szokások, helytelen meggyőződések következtében“1) beszámítás nélkül ignorálhat, vagy a házasság elsőrendű czéljának előmozdítása végett, vagy egyéb fontos okok miatt nyert fölmentés következtében figyelmen kívül hagyhat.2) Hogy a házasság eredetét és természetét illetőleg felbonthatatlan szövetség, igazolja azon tapasztalat, melyet az ó-kori népek házasságainak vizsgálata által szerezhetünk. A míg valamely nemzetnél az ős erkölcsök virágzásban voltak, addig rendszerint sértetlen maradt a házasság köteléke is ; midőn pedig beállt az erkölcsök pusztulása, avagy csak lazulása, első volt a házasság intézménye, a mely ezeknek áldozatául esett. A többi közt a rómaiaknál, ha Dionysius relá- tioit Döllingerrel kétségbe nem vonjuk,3) 520 éven át nem fordult elő elválás, házasságfelbontás. Annyi bizonyos, hogy a második páni háború előtt gyérek voltak az ilyen esetek, s ha néha egy-kettő jelentkezett is, akkor a merészlöt vagyonához mért pénzbírságra Ítélték.4 *) Hogy a rómaiak a tisztább erkölcsök korában nem egyszerű szerződésnek tartották a házasságot, melyet a felek kölcsönös megegyezésfolytán, vagy mint később, azok bármelyike6) saját tetszése ') Summa Th. 1. 2. q. 95 a. b. c. Ugyanezt lásd Müller Theol. Mór. I. §. 32. 3. Edit. Vindob. a) „Et ideo non videtur esse contra primam intentionem naturae dimissio uxoris et per consequens nec contra prima praecepta, sed contra secunda legis naturae. Onde etiam primo modo sub dispensatione videtur posse cadere.“ Summa Suppi, q. 67. a 2. 8) Döllinger i. m. I. 700 1. Körner: Ehescheidung. 4) Dolling, i. m. I. i. h. 701. 1. ») V. Ö. Wächter. Ueber die Ehescheid, bei den Römern. Stuttgart 1822. Ugyanezt ekkép ecseteli sz. Ágoston: „Aliter se habere inra gentium quis ignorat, ubi interposito repudio, sine reatu aliquo ultionis humanae et illa, cui voluerit, nubit, et ille, quam voluerit, ducit.“ (De bono conjugii c. 8.) Munkálatok. 15
