Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)

4. Az egynejüség és a felbonthatatlanság a zsidók házasságában

A felbonthatatlanság.

Miután a házasság egy férfinak egy nővel való törvényes összeköttetése felbonthatatlan, — tehát örökké, vagyis a házasfelek bármelyikének haláláig terjedő, — legbensőbb élet- közösség, önkényt következik, hogy a házasságnak az egységen kiviil még egy más, vele egykorú s nem kevésbé fontos alapkelléke van, s ez a felbonthatatlanság.

1. A házasság e kellékét, épen úgymint az egynejiiség kellékét isteni alapításakor nyerte. Bizonyítják ezt Krisztus Urunk szavai. 0 ugyanis igy válaszol az utána áskálódó farizeusok ama kérdésére, hogy szabad-e a feleséget elbocsátani? „Nem olvastátok-e, hogy a ki az embert teremtette, kezdettől férfiúvá és asszonynyá teremtette őket? Ezért elhagyja az ember atyját és anyját és feleségéhez ragaszkodik és ketten egy testté lesznek. Azért már nem kettő, hanem egy test. A mit tehát az Isten egybekötött, ember el ne vá- laszsza“.1) Isten köté tehát őket egygyé, s ezt teszi minden törvényesen egybekelt házasokkal, azért mindaddig egy testet kell képezniök, más szóval a megkötött házasságban élniük, míg ezt maga az összekötő fel nem oldja. Feloldja pedig rendes és természetes módon a házasfelek valamelyikének

') Máté 19. 4—6.