Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
3. Sz. Jeromos levele Algasiashoz
158 MUNKÁLATOK 45. ÉYF. volt ugyan áldozata, de rosszul osztotta meg, liitt az Atyában, de üldözte a Fiút ; bírt mindenható Istennel, de tagadta a Szentlelket. Okosabb volt tehát sz. Pál, áthágván a törvényt, mint hajdan a világosság fiai, kik, a törvény megtartásán fáradozván, Krisztust, az Atya Istennek igaz világosságát elvesztették. Hogy mi volt e helyre nézve sz. Ambrus, milánói püspöknek véleménye, az a Szentíráshoz írt értelmezéseiben feltalálható. Origenes és Dydimus e példabeszédhez írt értelmezését nem leltem meg, és nem tudom, vájjon a zsidók mostohasága folytán veszett-e el, vagy nem is írtak. A fentebbi értelmezés nyomán az én véleményem az, hogy a hamisság mammonájából szerezzünk magunknak barátokat, de nem akármilyen szegényeket, hanem olyanokat, kik befogadhatnak házaikba, az örök hajlékokba: hogy, nekik keveset adván, sokat kapjunk vissza és másét adván sajátunkat szerezzük meg és vessünk áldással, hogy áldást arathassunk : „Mert a ki szűkén vet, szűkén is arat.“1) VII. Fejezet. Mily értelemben veendők sz. Pálnak a rómaiakhoz intézett e szavai: „Igazért is alig hal meg valaki, mert jóért ki merne meghalni?“ 2) Sz. Pálnak e mondásából két eretnekség származott, a melyek különbözők ugyan elvre, de egyformák gonoszságra nézve. Marcion ugyanis, ki az igazságos Istent a törvény és próféta Istenének mondja, a jót pedig az evangéliumok- és apostolokénak, kinek fla Krisztus, két istent állít fel: egy igazságosat és egy jót. Az igazságosért, úgymond, vagy senki, vagy csak kevesen haltak meg, a jóért ellenben, azaz Krisztusért, számtalan vértanú ontotta vérét. A másik eretnek Arius, ki Krisztust tartja igaznak, mint a kiről írva van: „Isten add jogodat a királynak és igazságodat a király fiának“ 3 4 5) és ki az evangéliumban önmagáról mondja: „És az Atya nem ítél senkit, hanem minden ítéletet átadott a Fiúnak“,1) és „A mint hallok, úgy Ítélek“/1) A ,jó“ szavat pedig ') II. Korint. 9. 6. 2) Rom. 5. 7. 3) Zsolt. 71. 1. 4) Ján. 5. 22. 5) Ján. 5. 30.