Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)

3. Sz. Jeromos levele Algasiashoz

Jeromos Algasiashoz.

A tizenegy kérdésről.

— Elöljáró beszéd. —

Fiam Apodemius, *) ki, hosszú hajózás után jővén hozzám, mintegy jelezte nevének értelmét, és az óczeán partjairól, valamint Gallia végső határairól Rómát elhagyván Beth- lehembe tért, hogy ott feltalálja az égi eledelt, és eltelvén felkiáltson az Úrban és elmondhassa : „Az én szivem jó beszédet önt ki, a királynak ajánlom énekemet,“ * 2) átadta egy lapocskára írt kétségeidet, melyekről azt mondá, hogy te kiil- déd számomra. Midőn olvasám őket, beláttam, hogy Sába királynő buzgalma benned pontosul össze, ki a föld határairól jött el hallgatni Salamon bölcseségét.3) Én nem vagyok ugyan Salamon, kinél bölcsebb sem előtte, sem utána nem találtatott, de te Sába királynője vagy, kinek halandó testén bűn nem uralkodik s ki teljes szivedből az Úrhoz fordulva hallani fogod tőle: „Térj meg, térj meg Sun amit.“ *) Sába ugyanis a mi nyelvünkön megtérést jelent. Egyúttal észrevettem

') á;cóár)p.&;, latinul Apodemius, ugyanis xiroorjuiw görög igétől származik és idegent jelent, Márk 13. 34. ó>; üvA-ptora: oGóoíjjj.o;, min| amaz ember, ki hosszú útra men vén stb ; később Bethlehemet, is magyarázza, „kenyér házának“ mondván.

2) Zsolt. 44. 1.

3) Kir. III. 10. 1.

*) Ének. é. 6. 12.