Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
1. A keresztény házasság
A KERESZTÉNY HÁZASSÁG. 85 gyengeségig vitte volna; senkit sem ismertem, ki az ifjúság tanítóitól s magától az ifjúságtól is a szenvedélyekkel szemben hathatósabb ellenállást kívánt volna, mint épen ő; és a mi e nagy tanító belátását leginkább feltünteti az az, hogy mindenekelőtt azt követelte, hogy semmi fáradság se kímél- tessék, míg az ember az ifjút arra nem bírja, hogy ez szén. vedélyeit a bűnös alkalmak kerülésével önmaga győzze le. „Vannak ellenségek“ úgymond, „melyeket csak megfutamo- dással lehet legyőzni; ez ellenségekkel szemben az igazi bátorság a félelemben és futásban áll ; de e futásnak minden késedelem nélkül kell történni, s még csak annyi időt sem vehet az ember magának, hogy visszatekintsen.“ Ö, a szelíd, az elnéző férfiú egy ifjúnak a következő borzasztó szavakat írta: „Fuss, fuss gyorsan! Itt a told teljesen meg van mérgezve s a levegő, melyet az ember beszív, meg van fertőztetve; az emberek ragadós betegségben sín- lödnek, s csak azért beszélnek egymással, hogy egymásnak átadják a halálos mérget. A gyáva és aljas élvezet elpuhítja a sziveket, és nem tűri meg az erényeket. Fuss! Mit késle- kedel? Futásod közben ne tekints hátra, törüld ki szivedből ez átokra méltó szigetnek még legcsekélyebb emlékét is!“ Az ifjúság minden tanítója különös súlyt fektetett arra, hogy miként menté meg Mentor, akaratja ellenére is, Tele- machot, kit egy erős lökéssel a hullámok közé dobott volt; megitatván ugyanis vele a sós vizet, az e durva elválasztás folytán meglepett ifjút ismét eszére téríti s az erényhez visszavezeti. Másrészt meg mily gyengéden tudta magát kifejezni Feneion az elhatározó pillanatban Mentői- panaszaiban és kéréseiben, midőn így szól: „Oh fiam, te nem felejtetted el a gondokat, melyeket nekem gyermekségedtől fogva okoztál, s a veszedelmeket, melyeket tanácsaim folytán kikerültél. Higyj nekem, vagy engedd meg, hogy elhagyjalak. Ha tudnád, mily fájdalmas az reám nézve, ha látom, hogy romlásod felé törsz ! Ha tudnád, hogy mennyit szenvedtem azóta, a mióta nem mertem veled beszélni ! Anyád születésed súlyos órájában is kevesebbet szenvedett, mint én. Hallgattam, bánatomat elta-
