Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
1. A keresztény házasság
A KERESZTÉNY HÁZASSÁG. 83 alapjában megrendítse s tökéletesen megváltoztassa. Igen, az anyának egy ily tekintete, mely egész a lélek bensejéig hatol, mely itt ellenállhatatlanul felkölti a leghatalmasabb s leggyöngédebb érzelmeket, rendesen elég arra, hogy egy szerencsétlen ifjút szenvedélyének legerősebb kitörésében rögtön megállítson, hogy az önmagábaszállásra indítsa, és az erényhez visszavezesse. És mindez megtörténik a nélkül, hogy csak egyetlen szót is váltottak volna egymással, még csak ezt sem, hogy: „Fiam!“ „Anyám!“ Feneion, ki oly szorgalmasan foglalkozott e tárgygyal, nagyszerű adatokat hagyott reánk. E kedves részt bizonyára nem fejezhetem be jobban, mint lia felhívom kedves olvasóimat ama megható tanácsok megfontolására, melyeket a szent életű cambrai érsek e tekintetben valamikor adott; az ifjúság iránt való szeretete s ennek az állhatatlan s könnyelmű kornak alapos ismerése sugallták néki azokat. Annál is szívesebben hozom itt fel Feneion szavait, mert ezek kiválóan képesek arra, hogy a szülőket támogassák és lelkesítsék s egyszersmind ama nehéz ösvényen vezessék, hol egyaránt szükséges a szigorúság és a szelídség. Amaz ifjak között, kikkel Feneion foglalkozott, volt egy, kinek szive minden jó iránt fogékony volt és kinek szellemét igazi komoly törekvés lelkesítette; jelleme azonban indulatos volt, szenvedélyei hevesek, s élete a világ csábításainak nagyon ki volt téve, úgy, hogy megjavítása sokoldalú ügyeimet s egyszersmind fáradhatatlan buzgalmat kívánt. „Ez az ifjú jó“, írja Feneion, „de az Isten szerelméért, ne engedjük őt elveszni! Ha nagy hibát találna elkövetni, úgy találjon önöknél mindig nyílt szívre, mely olyan legyen reá nézve, mint a hajótörést szenvedettre a révpart. Legyenek elnézek iránta, a nélkül, hogy hízelegnének neki, intsék őt, a nélkül, hogy elfásítanák. Szorítkozzanak e mellett amaz alkalmakra és körülményekre, melyeket maga a Gondviselés nyújt önöknek. . . Legyenek türelmesek iránta s bánjanak vele kímélettel és elnézéssel, javítsák őt lassanként, a nélkül azonban, hogy elkedvetlenítenék, szükség esetében pedig ví6*
