Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)

1. A vasárnap megszentelése

30

naptár czélja, a tíz napos ünnepek általános behozása által a ״babonának tökéletes kiirtása a nép szivéből“. *) Nem csoda tehát, ha a vasárnap megszenteségteleníté- sének gyászos következményeit, úgyszólván napról- napra jobban látjuk elterjedni.

A nagy hű-hóval behozott franczia naptár csak- hamar feledésbe ment, a keresztény vasárnapot azon- ban a hivő nép még mindig megtartja, sőt nagy be- folyása sokszor a hitetleneknél is mutatkozik. Jouffroy, egyike ama bölcselőknek, kik tudományos kutatásuk közepette lassanként elvesztették hitüket, szépen ecse- teli a mély benyomást, melyet oly helyek látogatásit gyakorolt reá, hol egykoron boldog ártatlanságában az istentiszteletben résztvett s hivő, jámbor érzéssel szolgált Istennek : ״Ismét ama tető alatt voltam, hol gyér- mek éveim lefolytanak, újra feltűnt előttem minden, a mi egykoron elbűvölte szemeimet, megindította szivemet; a mit láttam, minden a régi volt, csak én, én nem. Itt állt még a régi templom, s benne még mindig ugyan- azon titkokat ünnepelték ; ugyanazok a földek, erdők és patakok, most is, mint régente, meg lettek áldva ta- vaszkor, s az Úrnap elérkeztével most is,' mint azelőtt, virágjaikból és leveleikből oltárt emeltek ; újra hallót- tam a lelkészt, ki egykoron engem is oktatott a hitben, igaz, már őszbeborult a haja, de hite még mindig ugyan- az, mint azelőtt; és minden, a mit egykor szerettem, minden, mi egykoron körülvett, még most is ugyan- azzal a szívvel, ugyanazzal a lélekkel, ugyanazzal a biztos és rendíthetetlen hittel birt. Csak én vesztettem e hitet el, csak én álltam ott élve bár, de a nélkül, hogy tudtam volna, honnan vagyok, hova török; egyedül én vol- tam vigasz nélkül és oly elhagyatott szivemben, megfosztva minden felsőbb világosságtól, vak és elégedetlen “2J

') Gaume id. mű. 101. 1.

2) Jouffroy nouveaux mélanges 103. 1.; Kath. Stimmen aus der Schweiz, id. mű. 22. 1.