Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)

1. A vasárnap megszentelése

20

azáltal, hogy semmibe sem veszszük, vétek. 2 A ki a községtől, tehát egyúttal a keresztény érzület közös nyilvánulásaitól magát elvonja, az megtagadja a sze- retetet; az ily érzület pedig erkölcstelen. 3. A ki oly intézményt, mely arra szolgál, hogy a szellemi élet épen és egészségesen fentartassék, megvet, az nemcsak rút hálátlanságot tanúsít a neki szánt, talán már ez úton is nyert gazdag áldás iránt, hanem megrabolja önnönmagát oly lelki kincsektől, a melyek úgy neki, mint másoknak nagyon szükségesek1). Mindezekből azonban még nem folyik az egyesek kötelezettsége, hacsak va- lamely tételes törvényünk nincs a vasárnap megszen- teléséről. Ha a sabbath a mózesi törvénynyel együtt elvesztette érvényét, ha nincs új-szövetségi törvény a vasárnap megszenteléséről, akkor protestáns elv szerint s az általok hirdetett ״evangéliumi szabadság“ erejénél fogva a mondott egyházi parancsolatnak épen oly kevéssé tartozunk engedelmeskedni, mint a gyónásra, böjtre stb.-re vonatkozó rendeleteknek 2).

6. A vasárnap megszenteléséről szóló törvény tartalma.

״Valamint az ember egyfelől az időhöz, másfelől az örökkévalósághoz tartozik, mondja Probst, s vala- mint az egyház az időt és az örökkévalóságot öleli át; épen úgy ünnepei is e kettős jelleggel bírnak : míg az egyik az időre (természetre) mutat, addig a másik az örökkévalóságra (a malaszt országára) utal, s vala- mint minden természetfölöttinek természetes alapja van, ép úgy az egyházi ünnepeknek is“ 3). A vasárnap megünneplése két mozzanatot foglal magában: nyu- *)

*) Herzog’s Real-Encyclopädie für protestantische Theologie und Kirche B. XiV. Gotha 1861. 542 1.

a) Döllinger, Kirche und Kirchen. München 1861. 452. 1.

*) Probst, kathol. Moraltheologie. Freiburg, 1850. 615. 1. stb.