Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)
1. A vasárnap megszentelése
16 tünk kezdődött és Krisztusban le lett győzve a halál 1). Jusztin, midőn leírja a vasárnap istenes megünneplését, felemlíti, hogy e napon a városok és falvak lakói egy- begyülekeznek, minthogy ez az első nap, melyen Isten a világosságot teremtette s ezen a napon támadt fel Krisztus halottaiból. 2) Tertuilián a vasárnap megszent- ségtelenítését annyinak tartja, mint ״tért nyitni a sátán- nak“ s hozzáteszi, hogy az Úr napján való böjtölést igaz- ságtalanságnak tartják3). A vasárnap szentségére utal Őri- genes , a tökéletes keresztény ugyan minden napot az Úrnak szentel, de hogy a nép ezt megtehesse, erre hiányzik be:: ne a lehetőség és az akarat 4). A hét első napja német nevének ״Sonntag“• nak is symbolicus elentményt adtak. E napon felkelő napként ragyogott (Sonne) az Üdvözítő a feltámadás világában, elűzve a pokol sötétségét, mondja Ambrus ; aranyszáju szent János szerint a vasárnap a legszentebb Háromság há- rom nagy kinyilatkoztatásának tanujele, az Atyáénak, minthogy az idők kezdetében a világosságot teremté, a Fiúénak, minthogy a sír sötétségét elűzte, s dicső- sége fényében mutatta magát, a Szentléleknek, mint• hogy az igazság sugarát s a szeretet lángját a sötét- ség־ és önzésbe sülyedt pogány világban szétterjesz- tette. És így az egyház minden idejében, de még a tőle elszakadt felekezeteknél is megtaláljuk a vasárnap megszentelését elrendelő törvényt. A nem katholikus keresztény felekezetek is meg- tartották e törvényt, jóllehet nehezökre esik a vasárnap *) *) Ignat. ad Magnes. 9. Migne PP. graec. t. V. p. 769. A vasár- napra vonatkoztatja egyszersmind a zsoltárnak feliratát: ״In finem pro octava.“ 2) Justin. Apolog I, 67. ib. t. YI. p. 430. 3) Tertuilián de cor. c. 3. Migne PP. lat. t. II. p. 79, de orat. c. 23. ib. t. I. p. 1191; cf. Apologet, c. 16. p. 371. 4) Őrig. c. Cels. 1. VIII c. 22. 23. ib. PP. gr. t. XI. p. 1550 seq; cf Clem. Alex. Strom. 1. VII. c. 7. t. IX. p. 450. seq.
