Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)
1. A vasárnap megszentelése
2 I. FEJEZET. A vasárnap vallási jelentősége. i. A teremtés sabbathja. A Szentirás a maga fölséges egyszerűségében a következőket mondja: ״És befejező Isten a hetedik napon munkáját, melyet alkotott vala ; és megnyugo- vék a hetedik napon minden munkájától, melyet véghez vitt vala. És megáldá a hetedik napot és megszentelő azt, mert azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtett Isten, hogy elvégezze1‘ (Móz. I. 2, 2, 3). Ez volt az első sabbath (szombat), Istennek szünnapja.1) A mint azonban a föld mindazzal, a mi rajta van, az ember szolgálatjára van teremtve, a kinek számára van ren- delve a nap és a hold is, hogy jelezze az időket és az éveket (Móz. I. 1. 14), épen úgy a sabbath is az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember számára lett rendelve. Nem az Isten, hanem az ember szorul a nyugalomra, melyet egyedül Istenben talál fel. Az Istenben való megnyugvásnak, mely után a teremt- mény, mint czélja után tör, jelképe Istennek nyugvása a teremtés után.'1) A hetedik nap az ember számára lett megáldva és megszentelve; az embernek e napon áldás és kegyelem lett megigérve s így élő viszonyba hozatott az ember az Istennel; az Istenben való meg- nyugvás napjául s az Istenben való örök boldog nyu■ galom élőképéül rendeltetett e nap. A hetedik nap tehát kezdettől fogva arra lett rendelve, hogy az Isten és ember között létrejött sző- 1 2 1j Magától értetik, hogy itt egyre megy, ha e szót ״nap“ közön- séges értelemben vagy hosszabb időszaknak veszsziik, a mit különben már sz. Ágoston (de civ. Dei. XI. 30) említ. V. ö. Xhom. Aq. Summ. I. q. 74• a. 2. 2) Keil, biblischer Commentar über die Bücher Mose’s. I. köt. Leipzig, 1866. 37. 1.
