Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)
3. A bold. Szűz szeplő nélkül való fogantatása és a kihirdetés korszerűsége
184 1etének és minden utógondolat nélkül kész az egyház határozatához ragaszkodni. Ezt kellett volna azoknak is szem előtt tartani, a kik hosszú időn keresztül sz. Bernárd tekintélyével palástolták magokat. Aquinói sz. Tamás idevonatkozó tanáról külön értekezésben fogunk megemlékezni. Midőn a sz. atyákból vett néhány ellenvetést meg- czáfolni, vagyis azokat helyesen értelmezni törekszünk — épen nem állítjuk, mintha egyetlen sz. atya sem lenne, a ki hitünk ez ágazata ellen ne szólana. Sőt azt állítjuk, hogy igenis voltak, a kik épen nem kedvezően nyilatkoztak a bold. Szűz szeplőtelen fogantatásáról. De ez a körülmény nem dönti meg hitczikkelyünk igazságát. Tévedni emberi dolog. Ha sz. Cyprián, sőt egész zsinat (pl. a poitiersi — de soha egyetemes zsi- natok) is tévedhetett, miért ne tévedhetett volna egyes sz. atya ? A hagyományhoz sorolhatjuk még amaz érveket is, melyeket a szeplőtelen fogantatás ün- népéből vonhatunk le. A bold. Szűz szeplőtelen fogantatása mellett ugyanis a sz. atyákon kivül bi- zonyságot tesz az összes katholikus világ, nem ugyan szóval, hanem azáltal, hogy a szeplőtelen fogantatás ünnepét a legrégibb időktől kezdve megülte. Ámde, a mit Aquinás is kétségtelennek állított J) , az egyház csakis azt ünnepli meg, a mi szent (valamely szent dologról, vagy személyről tart ünnepet). Mondhatná ugyan valaki, hogy Mária fogantatása lehetett ugyan szent, de nem volt szeplőtelen. A szeplőtelenség ugyanis kizár minden, még csak gondolható szennyet is, és pe- dig minden időre, míg az, a mi szent — minden időn keresztül nem zár ki minden lelki szennyet. Ez ellen- vetésre idézhetjük IV. Sixtus pápa 1482-ben kiadott ״Grave nimis“ kezdetű constitutióját, melyben kárhozי) Summ. Theol. 3. p, q. 27. a. I.
