Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)
3. A bold. Szűz szeplő nélkül való fogantatása és a kihirdetés korszerűsége
csakis a cselekedeti bűnökről kellene értenünk. Már pedig szt. Ágoston nemcsak a cselekedeti bűnöktől mondja mentnek Krisztus Urunkat, hanem minden néven nevezendő bűntől. Szent Ágoston fentebbi beszédében nem engedi meg a bold. Szűzről, hogy a legkisebb bűn is terhelje az Istennek méltósága, tisztelete miatt; hogyan gondolhatjuk tehát, hogy ő Máriát nem akarta volna kivenni ama bűn alól, mely bennünket Isten el- lenségévé és a harag fiaivá teszen ? A bold. Szűz nagy kiváltságára vonatkoznak sz. Ágoston ama szavai is, melyekbenMáriát áldottnak és Évát átkozottnak mondja.1) Hogy sz. Ágoston ezáltal éles ellentétet akart kife- jezni, onnan is kitűnik, mert Máriánál nem él a meg- tisztulás szavával, holott Évánál igen. Az éles megkü- lönböztetés nem fejez ki kevesebbet, mint hogy Mária ki volt véve az Évát és minden utódát terhelő átok, vagyis az eredeti bűn alól. Nevezetes még sz. Ágos- tonnák az a vitája, melyben visszautasítja Julián püs- pöknek (a ki pelagiánus volt) azt az állítását, mintha Mária ép azért, mert született, mint a többi ember, részese lett volna az eredeti bűnnek. E válaszában tagadta, hogy Mária anyja méhétől természeténél fogva a harag leánya, valamint tagadta, hogy születésének erejénél fogva az ördögnek lett volna oda adva 2). S z. Ildefonz, toledói érsek is egyike azoknak, kiknek szavai valóban megfigyelést érdemelnek ; például: ״Hogy ne lett volna ment az eredeti bűntől Mária lelke, kinek születését örömmel üli meg az egyház ? Bizonyára nem tisztelnék oly ünnepiesen Mária születését, ha alá lett volna vetve valamikor az eredeti bűnnek. Mig Jeremiás és Jób megátkozták születésük napját, mert vétekben foganta őket anyjok, addig szűz Mária születése nap- ját áldja minden igaz keresztény; áldja pedig azért, 1) Serm. 123. n. 2. App. 5. k. : ״Benedicta tu inter mulieres, ma- ledicta enim fuerat Eva.“ Serm. 120. n. 4. App. 2) Op. imp. adv. Julian, n. c. CXXII.
