Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)

2. Az emberi törvények és az engedelmesség, Lebmkuhl Ágoston j. t. után

142

hanem kétségben maradna ; akkor szabály szerint nem csak Isten előtt volna igazolva, hanem köteles is a parancsnak engedelmeskedni. Itt aztán érvénybe lép szt. Ágoston ismeretes szabálya : ״Az igaz ember, ha netalán istentelen király alatt szolgál is, annak párán- csára joggal indulhat háborúba, ha vagy biztosan tudja, hogy a parancs nem ellenkezik Isten akaratával, vagy ha nem bizonyos, vájjon ellenkezik-e azzal; úgy hogy a parancsban netalán foglalt igazságtalanság a királyt teheti bűnössé, a harczos ellenben alattvalói engedel- mességénél fogva ártatlan marad.“

A köteles engedelmesség korlátáit megtágítani, a föltétien engedelmesség elvét, kivált ai állami törvé- nyekkel szemben, kikiáltani, gúny volna a keresztény rend, gúny maga Isten ellen, kinek legszentebb akarata az erkölcsi rendet oltalmazza; köpeny volna ez a szén- vedélyek háborítatlan kielégítésére s termékeny talaj a legönkényesebb kényurak számára. Minden, a mi csak egy befolyásos tömegnek s kegyeltjeinek tetsze- nék, rögtön törvény erőre emeltethetnék s ezzel érvé- nyes s igazságos lenne. Akkor oly paizszsal bírnánk, melyet a lelkiismeret fullánkja hiába bántana s mely- ről a személyes felelősség félelme lepattanna, s ez ab- ban állana, hogy ״a felelősség az államot terheli.“ De ne ámítsa magát senki; Istent nem lehet rászedni, s ha majd Ítéletet tartand, bírói hatalma nem egy elvont, állam légképe ellen fog irányulni, hanem súlyosan fog nehezedni azokra, kik e légkép oltalma alatt az igaz- zságtalanságot igazsággá akarták változtatni. Az ״ál- lám“ nem képes sem az egyesek lelkiismeretét elta- karrá, sem a bűnösöket Isten igazságossága ellen oltalmazni.