Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)
2. Az emberi törvények és az engedelmesség, Lebmkuhl Ágoston j. t. után
102 alatt, melyben befolyásukat és tekintélyüket érvénye- síthetik, mit sem tartanak szükségesebbnek, mint új törvényeket faragni és felforgatni a régieket. Jóllehet kétségtelen, hogy ez által a törvény tekintélye szén- ved. Lehetetlen, hogy oly törvény, melynek czélja csupán kísérletet tenni, oly tisztelettel találkozzék, mely- lyel egy éretten átgondolt, az idő által megszilárdított és számos nemzedéknek szánt törvény találkozik. A mai, egy napos törvények atyái követelések dolgában ugyancsak túlszárnyalnak mindenkit, még pedig annál inkább, minél üresebb a czím, mely alatt a köteles engedelmességet követelik; habár a dolognak e tulhaj- tása azért még sem képes rossz törvényeiket jókká változtatni. Bármily gyakran hangoztassák is a ״tör- vény fölségét“, azért ezen ״fölségnek“ is megvannak a maga határai; a törvények iránt való engedelmesség- nek is van ne továbbja. Vizsgáljuk meg egy kevéssé e köteles engedelmességet, kivált miután a hű katho- likusokat annyira szeretik a törvények iránt tanúsított ellenszegülésről vádolni. Mi katholikusok az engedetlenséget, a törvény megsértését s megvetését súlyos bűnnek tartjuk, sok- kai súlyosabbnak, mint a milyenné azt elleneink tenni akarják. Mi teljesen elismerjük a Szentirás ama szavai- nak igazságát, melyben a Bölcseség könyve, a feljebb- valóság által kiadott törvények szerzőjének magát az Istent mondja: ״Általam uralkodnak a királyok s ál- talam hirdetnek igazságot a törvényhozók.“ Alább bővebben fogjuk kifejteni, mily módon vezetendők vissza az emberi rendeletek Istenre. Ragaszkodunk továbbá, a Szentirás ama helyéhez is, mely az enge- delmességet megparancsolja : ״Legyetek engedelmesek ne csak a büntetés miatt, hanem a lelkiismeret miatt.“ ״Minden hatalmasság Istentől van, s ki ellen áll a ha‘) I. II. Qu. art. i. 2.
