Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)
IV. Küzdelem az oktatásszabadságért
73 vettetniök. „A mit tehát a császári kényuralom meg nem semmisíthetett, a mit az 1828-iki rendeletek épségben hagytak, t. i. a papnevelő intézetek függetlenségét az egyetemtől, annak a szabadság korszakában kellett volna megsemmisülnie.“ És ki volt ez a Villemain, egy katholikus állam és a legkeresztényebb király közoktatási minisztere? Villemain volt az, a ki a keresztény hitet a képzelődés és rajongás gyermekének tartja, ki a Krisztus istenségéről szóló tant scholasticus leleményességnek nevezi, ki lelkes magasztalással adózik hite- hagyott Juliánnak és nyilvános beszédben azon óhaját fejezi ki, vajha Franciaország minden iskolájában oly férfiak működnének, mint Jouffroy, a nyiltan bevallott istentagadó. És hogyan állott az egyetem, melytől a papságnak a fokozatokat kellett volna kapnia? Az általa jóváhagyott és részben ajánlott könyvek a leggyalázatosabb istenkáromlásokat, fajtalanságokat és az igazságnak elferdítését tartalmazták; mialatt oly férfiakat mint Cousin, Michelet, Guinet, Libri, Lerhminier a kereszténység ellen gyűlölettel eltelt tudomány szóvivőit — mint az egyetem díszeit tisztelték. Ennyire kellett fejlődni a dolognak, hogy a katho- ikusoknak sokáig próbára tett türelme végre kifáradjon. Regnon marquis volt az , ki a katholikusokat felhívta , hogy az úgyis vesztének indult concordatumot hagyjáK veszni és egyedül a charta alapján követeljék a kormánytól a püspökválasztás szabadságát, a közoktatási minisztérium eltörlését, az egyházi javaknak közvetlen kezelését és az oktatás szabadságát ; „a püspökökhöz intézett felszólításában“ felhívja a francia püspöki kart, hogy álljon a mozgalom élére, a mi meg is történt. Regnont követte Veuillot „az oktatásszabadságról“ szóló iratával és az „ Univers “-ben ~m égj elent cikkeivel ; továbbá Montalembert „a katholikusok kö- telességéről az oktatásszabadságot illető kérdésben“ című iratával ; azonkívül többen a fő- és alpapságból
