Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)

III. A forradalom és az állami oktatás-monopolium

5i

gúny iskolából és az állami szolgálatból is kizárattak. Oly embertelen ezen rendelet, a mint Ammianus Marcellinus megjegyzi, hogy valóban örök feledésre méltó. Egyébiránt Julián sorsa ismeretes ; vele együtt elbukott barbár törvénye is.

A második támadást II. Frigyes császár intézte az oktatásszabadság ellen ; nem ugyan az által, hogy Nápolyban egyetemet alapított, melyre minden országból tudományos férfiakat hivott meg és számos törvénye és rendelete által a tanulóknak az utazást és a tartózkodást Nápolyban megkönnyítette ; hanem igen is azon parancsa által, hogy minden tanuló, ki az országon kívül tartózkodik , bizonyos határidő alatt visszatérjen, és az általa alapított egyetemen végezze tanulmányait ; továbbá megtiltotta, hogy valaki bárhol is a szaktudományok számára tanszéket állítson. így tehát II. Frigyes volt „az első fejedelem , mint Hurter megjegyzi, a ki fél ezredévvel ezelőtt az egyetemi kényszert kigondolta, mely határozott ellentétben áll a valódi szabadság fogalmával és a tudományok méltóságával.“ ')

A modern állami oktatás-monopolium épúgy, mint az állami mindenhatóság tana, alapjában nem egyéb, mint a reformatio természetes kifolyása. Valamint egykor a Donatisták és az Ariánusok, épen úgy a 16. századnak u. n. reformátorai is az egyházat a világi hatalom lábai elé vetették , hogy — mint mondani szokták — a pápa és a püspökök igája alól fölszabaduljon, és a szellemi hatalmat, melyet azok gyakoroltak, az államfőre ruházták. Mivel pedig a megelőző keresztény századokban az iskolát mindig úgy tekintették, mint az egyház kiegészítő részét, a mint valóban az is, sőt keresztény szempontból más nem is lehet ; igen természetes, hogy az iskolát is az államfőnek , mint „S u m m u s Episcopu s-“nak vetették alá. És ámbár a hitújítók, *)

*) Hurter „Innocenz III.“ IV. köt. 560. 1. 2. kiadás.

4*