Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)
II. Az oktatásszabadság a francia forradalomig
45 Azon ifjú, a ki magát valamely művészetre vagy mesterségre adta, beállott a mesterhez és ezen pillanattól fogva a család tagjának tekintetett, nem pedig a kísérletek eszközének, a mint ez napjainkban nemcsak az inasokkal, hanem még az iskolás gyermekekkel is történik. így lön az ifjú előkészítve jövő pályájára; a vallási kötelességek gyakorlata pedig karöltve járt a mesterség tanulásával. Természetesen az inas nem lön minden „tudományba“ bevezetve és mindenféle ismeretekkel teletömve, melyek végre is keveset használtak volna neki, és melyeket ő csakis a legnagyobb fáradsággal és ideje legszebb részének elvesztésével sajátíthatott volna el, még pedig csak azért, hogy a mit tanult, újra elfeledje ; sőt néha még-írni és olvasni sem tanult, jólehet ezen eset nem volt oly általános, mint közönségesen hinni szeretnék ; e helyett az ifjú annál jobban tanulta meg saját művészetét vagy mesterségét és annál több gondot fordítottak keresztény jellemének kialakítására, mely megvédte őt az élet viharai ellen és nemcsak polgártársai tiszte- tetét és becsülését, hanem a boldog tulvilági életre való kilátást is biztosította számára. Hogy a mi ipariskoláink elméleti és vallástalan tanmódszere képes-e hasonló eredményt fölmutatni, joggal és méltán vonhatjuk kétségbe. *) *) Nem tehetjük, hogy a bécsi .„Vaterland“nak (213. sz. 1876. aug. 4- üDie moderne Erziehung und die Technik“) egy teljesen idevágó észrevételét ne közöljük. „Végre, mondja a nevezett lap, utat kezd magának törni a nyilvánosság terén is azon igazság, mely eddig csak néhány önállóan gondolkodó főnek volt gyűlölt tulajdona. „„Minél előbbre haladtunk műtani képzettségben, annál többet vesztettünk gyakorlati tapasz- taltságban és ügyességben.““ Ezen kegyetlen ítéletet, melyet az amerikai világkiállítás alkalmával Reuleaux tanár mondott a német ipar fölött, végre egy berlini lap is kénytelen volt elismerni. Valóban úgy is van. Az állami oktatás-monopolium az államban, melynek létét köszöni, az egész oktatást hitvány szolgai munkává aljasította, a minek szomorú befolyása a nemzet szellemi életére el nem maradhatott. Az ifjakat különböző állami iskolákba adják, nem azért, hogy leiköket kiképezzék, gya-
