Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)
II. Az oktatásszabadság a francia forradalomig
40 lett, a sz. balázsi a Feketeerdőben, a corvey-i Szászországban, a tegernseei Bajorországban stb., mint Németország műveltségének bölcsői máig is a legnagyobb kegyelettel említtetnek. Oly férfiak tanítottak ezekben és oly férfiak kerültek ki belőlök, kik Németországnak a legnagyobb dicsőségére válnak. „Ezen kolostori iskolák, — mondja joggal Michelet, — nem voltak pusztán tudományos iskolák, hanem iskolák a szó legszorosabb és magasztosabb értelmében, mivel kiváló gondot fordítottak az erkölcsi jellemképzésre.“ Tekintsük például a szt. galleni iskolát, mely a 9. és 10. században az említettek között legkitűnőbb vala és a melyben a tudomány és művészet minden ágát tanították és ápolták; ebbe az ifjak Németország minden tartományából összesereglettek és a fejedelmek gyermekei a jobbágyokéival egyenlő oktatásban és ápolásban részesültek. Szt. Gallenból hívtak tanítókat más iskolák alapítására vagy elöljárókat a kolostorok, sőt püspököket az elárvult egyházmegyék számára. így lett Notker Lüttich püspökévé s mint püspök is folytatta tanítói hivatalát és midőn egy alkalommal a püspökök gyülekezetébe lépett, öt püspök tiszteletteljesen felállott és üdvözölte őt, mint hajdani tanítóját. Nem csoda tehát, ha császárok és királyok, hercegek és püspökök, egyházi és világi nagyok jöttek a szt. galleni iskola látogatására, hogy néhány napot töltsenek annak tanárai és kedélyes tanulói közt. És habár a többi iskolák nem örvendettek is oly nagy hirnévnek, mint a szt. galleni, mégis megvolt mindegyiknek a maga virágzási korszaka és épen nem voltak minden befolyás nélkül Németország szellemi haladására. Ezen kolostorok a tudományok mezején különösen háromféle irányban működtek: ezeknek köszönhetjük az ó-kor manapság fenlévő szellemi termékeit; a tudományos műveltség fejlesztését és ápolását az iskolák által ; végül a tudományok terjesztését önálló müvek
