Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)

I. Az egyház, az állam és az iskola feladata

25

és a hitehagyott Julián rendszerére fajzott zsarnokságnak rettentő kihatásait fölismerjék.“

E szerint tehát akár vallási, akár politikai oldaláról tekintjük is a dolgot, ki kell mondanunk, hogy a modern Isten nélküli államnak az oktatás és nevelés vezetésére, kivált kizárólagos vezetésére, semmi joga sincs. A mi a vallási szempontot illeti, arranézve a ka- tholikusnak a Syllabus 45. pontjának idézett szavai folytán nem lehet kétsége. De politikai szempontból véve is a dolgot az állami oktatás-monopolium a legnagyobb mérvben gyanús, és épen nem igazolható ; mert méltán kérdhetjük, vájjon van-e joga a kormánynak az iskola körében is kitűzni a pártküzdelmek zászlaját. Nem kell messze mennünk, csak a 19. századot kell szemügyre vennünk, és látjuk, mily gyorsan és gyökeresen változnak a kormányok: ma egyeduralmi, holnap köztársasági, azután ismét egyszerre katonai vagy kényuralmi a kormány. Már most minden kormány igyekszik megerősödni és állandóságra szert tenni, és ha az oktatás- monopolium segélyével a hatalmat kezébe keríti, égé- ! szén ösztönszerüleg az iskolát is fel fogja céljainak kivitelére használni, mert a kié az ifjúság, azé a jövő. És így a különféle kormányok majd monarchikus vagy köztársasági, majd conservativ vagy forradalmi, majd vallásos vagy vallástalan jelleget fognak nyomni az iskolára, és mielőtt a gyermek, ki most lép először a népiskolába, további tanulmányait az egyetemen befejezné, az iskola, melyet látogatott, eltekintve a folyton változó tanrendszerektől, politikai tekintetben is számtalan változáson mehet keresztül, a minek hatása a fiatal ember szellemére sehogy sem birhat üdvös befolyással : az iskola az állami monopolium által a politikai szenvedélyek harcmezejévé válik ; ez pedig magára az államra nézve is csak a legvészesebb gyümölcsöket teremheti.

És így eljutottunk azon kérdéshez, miben áll tehát