Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)

I. Az egyház, az állam és az iskola feladata

13 egész isteni kinyilatkoztatást tagadnia, és még a meg­ismerés azon fokánál is, melyen a pogányvilág jobbjai állottak, alább kellett sülyednie annak , a ki az ember valódi rendeltetését és végcélját e földi életre akarja szorítani, nem pedig az Istennel való egyesülésben ke­resni. A katholikust pedig, mig hitében hajótörést nem szenved, végcéljához az egyház vezérli, vagyis Krisztus, az Istenember által e földön a bűnbeesett emberiség megváltására alapított azon intézmény, melyet Krisztus Urunk útmutatása szerint e világ birodalmaival szem­ben Isten földi országának nevezünk. Igaz ugyan, hogy a ki képes Krisztus istenségét minden érv dacára tagadni és a ki következetesen to­vább menve , nem átallja még az egy személyes Isten létét is kétségbevonni : az dacára a bizonyítékoknak, melyek a legnagyobb szellemeket is képesek voltak meggyőzni, az egyháztól is meg fogja tagadni az isteni jelleget, és benne nem fog egyebet látni bölcsészeti is­kolánál vagy felekezetnél és vele e szerint fog bánni, tanát és fegyelmét, sőt egész létét az állam ellenőrzése alá fogja helyezni. S mivel a modern szabadelvüség ál­láspontja is ez, azért nem az egyház nevében, mert ezt önállónak nem ismeri el, — hanem azon vallási és lelki- ismereti szabadság nevében, melyet oly ragyogó betűk­kel irt zászlajára, és általán azon szabadság nevében, melyet követelni mindenkinek joga van, követeljük tőle és a modern államtól, hogy mondjon le az oktatás- monopóliumról és adja meg az oktatás szabadságát. A kilátásban levő vonakodással szemben is világosan ki kell jelelnünk a katholikus álláspontját, és kimu­tatnunk, hogy csak saját természetes jogával él akkor, midőn minden lehetséges és törvényes eszközt fölhasz­nál , hogy az államtól visszakövetelje azon oktatássza­badságot, melytől a jelen viszonyok között egyedül vár­hatunk jobb jövőt. Az egyház tehát, mely a katholikusok szemében,

Next

/
Oldalképek
Tartalom