Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)

I. Az egyház, az állam és az iskola feladata

13

egész isteni kinyilatkoztatást tagadnia, és még a megismerés azon fokánál is, melyen a pogányvilág jobbjai állottak, alább kellett sülyednie annak , a ki az ember valódi rendeltetését és végcélját e földi életre akarja szorítani, nem pedig az Istennel való egyesülésben keresni. A katholikust pedig, mig hitében hajótörést nem szenved, végcéljához az egyház vezérli, vagyis Krisztus, az Istenember által e földön a bűnbeesett emberiség megváltására alapított azon intézmény, melyet Krisztus Urunk útmutatása szerint e világ birodalmaival szemben Isten földi országának nevezünk.

Igaz ugyan, hogy a ki képes Krisztus istenségét minden érv dacára tagadni és a ki következetesen tovább menve , nem átallja még az egy személyes Isten létét is kétségbevonni : az dacára a bizonyítékoknak, melyek a legnagyobb szellemeket is képesek voltak meggyőzni, az egyháztól is meg fogja tagadni az isteni jelleget, és benne nem fog egyebet látni bölcsészeti iskolánál vagy felekezetnél és vele e szerint fog bánni, tanát és fegyelmét, sőt egész létét az állam ellenőrzése alá fogja helyezni. S mivel a modern szabadelvüség álláspontja is ez, azért nem az egyház nevében, mert ezt önállónak nem ismeri el, — hanem azon vallási és lelki- ismereti szabadság nevében, melyet oly ragyogó betűkkel irt zászlajára, és általán azon szabadság nevében, melyet követelni mindenkinek joga van, követeljük tőle és a modern államtól, hogy mondjon le az oktatás- monopóliumról és adja meg az oktatás szabadságát. A kilátásban levő vonakodással szemben is világosan ki kell jelelnünk a katholikus álláspontját, és kimutatnunk, hogy csak saját természetes jogával él akkor, midőn minden lehetséges és törvényes eszközt fölhasznál , hogy az államtól visszakövetelje azon oktatásszabadságot, melytől a jelen viszonyok között egyedül várhatunk jobb jövőt.

Az egyház tehát, mely a katholikusok szemében,