Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)
IV. Küzdelem az oktatásszabadságért
84 görnyedeznek a szenvedélyek igája alatt, melyeket oly mélyen megvetnek ; és a megrögzött gyűlöletnek, a hazug lármának, a százszor visszavert rágalmaknak feláldozzák az ártatlanságot, a szabadságot, sőt magukat is a gyanú, az irigység és félelem vesztőhelyén.“ És valóban , jólehet Montalembértén kivül a pairek kamrájának több tagja emelt szót az oktatásszabadság mellett, mint pl. Beugnot, Segnier, Freville stb.; még most nem lehetett azt kivívni: a jezsuitakérdés megtette hatását! Ugyanezen vörös posztónak a követek kamrájában is meg kellett tennie a hatást, hol Thiers a bizottsági jelentésben az egyetemi monopolium sértetlen fentartása mellett emelt szót ; de mivel a jelentés nem került szőnyegre és a törvényjavaslat a következő ülésben nem tárgyaltatott, az egész ügy el lön napolva : mígnem az új kormány, miután az 1848. februári forradalom a szabadelvű polgárkirály trónját ledöntötte, a fontos kérdést ismét tárgyalás alá vette. Hogy a veszélyek, melyeket az új forradalom magában rejtett, lecsillapuljanak, szükséges volt , hogy a conservativ elemek szorosan egymáshoz simuljanak ; és így a katholikusoknak, a kik az új alkotmány pontjai közé az oktatásszabadságot is be akarták vinni, sikerült a következő cikkelyt keresztül vinni : „ Az oktatás szabad. — Az oktatásszabadság gyakorolható a képesség és erkölcsiség azon föltételei mellett, melyeket a törvények követelnek és az állam felügyelete alatt. — Ezen felügyelet kiterjed minden nevelő- és tanintézetre kivétel nélkül.“ Falloux gróf, kit Napoleon, a köztársaság elnöke , vallás- és közoktatási miniszterré nevezett és a ki egyike volt a katholikus párt vezéreinek, egy 21 tagból álló bizottságot alakított, melynek az említett cikkelyen alapuló törvényjavaslatot kellett kidolgozni ; a bizottság alelnöke volt Thiers és egyik tagja Montalembert, és különösen e két férfiú közreműködése folytán, hosszas tanácskozás után sikerült az
