Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)
IV. Küzdelem az oktatásszabadságért
79 „az oktatás-monopolium, vagyis az államnak az oktatás terén kierőszakolt túlsúlya“ összeférhetlen a politikai szabadsággal és sérti a lelkiismeret jogait. „Jól van, legyen az államnak joga — mondja Montalembert — nemzeti nevelést ajánlani, de azt erőszakolni nincs joga.“ Minthogy továbbá nemzeti nevelés nemzeti vallás nélkül nem képzelhető, a modern állam pedig magát fele- kezetnélkülinek, azaz vallástalannak nyilvánította, tehát annál kevésbbé áll jogában magának oly hivatást tulajdonítani, melylyel sohasem birt és „az atyák legszentebb kötelmeit s a lelkiismeret láthatatlan jogait, a vallásgyakorlat szabadságát rendőri ügygyé aljasítani . . . Általán véve, mondja Montalembert, nem foghatom föl, a modern államok balgaságát, melynélfogva mindent ők akarnak tenni, mindent vezetni és magukra vállalni . . . Mióta a kereszténység a világot újjá alakította, még a legkorlátlanabb államokban sem gondoltak arra, hogy az állam közvetlen és kizárólagos befolyást gyakoroljon a nevelésre; a XIX. századnak lön föntartva, hogy azon tant, mely a múltban Minosra, Lycurgusra és Robespierre-re , tehát a legmesésebb mondákra, a pogányságra, sőt annál is rosszabbra vala alapítva, ismét életre hivja. „Nemcsak Franciaország történelme^ hanem minden szabad nép példája bizonyítja a politikai szabadság és az oktatásszabadság összefüggését. “ Bizonyítja ezt Belgium és Észak-Amerika, a hol „épen a vallásos érzület óvja meg a köztársaságot a fejetlenségtől ; a vallásos érzület pedig a nevelésből sarjadzik, mivel a rendőri befolyástól ment nevelést, hála a szabadságnak, a különböző felekezetek papsága vezeti.“ *) Utal a szónok továbbá Angolországra : „ott az oktatás- ' szabadság oly fokon áll, milyenről Franciaországban még szó sem volt, az állami felügyelet az oktatás terén ’) Különben v. ö. a mit majd később az amerikai iskolai rendszerről fogunk mondani.
