Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
VI. Az anyagelviség tana az életerőről és az élet eredetéről
78 c) De föltéve, hogy az élet csakugyan puszta csoportosulás, ^ és ezen csoportosulásnak megfelelő physi- kai s vegytani erők összműködésének eredménye, még mindig nyilt kérdés marad az, hogy vájjon mi módon és honnét magyarázható meg amaz erőknek önmaguk - tól való ilyetén csoportosulása. Mert oly dolog ez, a minek mindenesetre kell, hogy oka legyen. Erre vonatkozólag azonban az anyagelviség vagy semmi, vagy csak olyan feleletet tud adni, a mely ismét az eredeti kérdésre vezet vissza. Az anyagelviek holmi „különös körülményekről,“ „bonyolódott viszonyokról,“ „szokatlan vagy sajátságos,“ „alkalmas vagy kedvező föltételekről“ beszélnek, mint olyanokról, melyek eszközlői ama csoportosulás létrejöttének. De ezek először is csak szavak, melyek mitsem magyaráznak meg s a melyeket egyedül ama zavar adott az anyagelviek szájába, melybe őket e kérdés és rejtély sodorta ; másodszor pedig itt újra az a kérdés merül fel, hogy vájjon honnét vannak ama „különös körülmények,“ „bonyolódott viszonyok,“ ama „sajátságos föltételek“? Mig csak e kérdés megoldva nem lesz, — és nem oldható meg sohasem, — mindaddig nyiltan be kell vallanunk, hogy ily értelemnélküli kibúvók az életnek csupán physikai s vegytani erőkből való megfejtésére elégtelenek, sőt, hogy okvetlenül egy sajátságos életelvet kell fölvennünk, mely amaz erőktől lényegesen különbözik. ’) 3. Ha azonban igy áll a dolog, akkor a következtetés önmagából folyik. Mert ha az élet egy sajátságos életelvet föltételez, mely a pusztán természeti s vegytani erőktől lényegesen különbözik, úgy az önmagában véve és úgy a mint van, nem lehet a szervetlen anyag tulajdona, hanem szükséges, hogy az kivülről öntessék az anyagba ; s ha ez áll, akkor a szerves élet sem lehet eredetére nézve egy természet-vegytani folyamatnak ’) V. ö. Lehrbuch der Philosophie, című munkám, 4 kiad. I90 sk. 1.
