Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

VI. Az anyagelviség tana az életerőről és az élet eredetéről

nem sokat érnek, s legföljebb azokra képesek némi benyomást gyakorolni, kik az önálló gondolkodást meg nem szokva, eltompult mivoltukban hitágazat gyanánt fogadják el mindazt, mit az anyagelviség zászlóvivői eléjök tárnak. Az emberi szellem nem engedi magát' a látható és megfogható világ szűk keretébe szorítani, és ellenállhatatlanul szakítja szét ama láncokat, melyeket az anyagelviség ráverni szándékozik, hogy szabadon emelkedjék a látható világ fölé Annak keresésére, ki a látható világot teremté ; mert nagyon jól tudja, hogy egyedül csak Istenben lelheti fel kulcsát mindazon talányoknak, melyeket a látható világ eléje tár.

YI.

Az anyagelviség tana az életerőről és az élet eredetéről.

i. Uj tételhez értünk most, melynek megfejtése egyes esetekben még nehezebb az anyagelviségre, mint a világ keletkezéséről szóló kérdés. Ez az é 1 e t e r ő és az élet eredetének rejtélye. Erre vonatkozólag az anyagelviség a következő tantételeket állítja, fel :

a) Az élet úgy, a mint ez az élő szervezetben tényleg nyilvánul, nem tételez föl egy tulajdon, a szervetlen természetben működő erőket fölülmúló életelvet. Az, a mit mi életnek nevezünk, csak egy bizonyos csoportosulás, és ezen csoportosulásnak megfelelő p h y s i- kai és vegytani erők együtt működésének eredménye. Azonban, hogy ezen csoportosulás, nemkülönben a physikai és vegytani erőknek emez együtt működése, min alapszik, arról a föntebbi nézlet egyáltalán nem ad felvilágosítást; hogy azonban igazat mond, az szerinte teljesen bizonyos.

b) Ehhez képest tehát az élet eredete sem veze-