Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

I. Bevezetés

BEVEZETÉS.

I.

1. Az anyagelviség legkidomborodottabb jellege korunknak. A tudomány és társadalmi élet minden terén anyagelvi törekvésekkel találkozunk, melyek annál végzetesebbek, mivel az ezekre való visszahatás modern társadalmunk ismert körülményei között kevés fogékonyságra számíthat. A felsőbb tanintézetekben az anyagelvi alapelveket nyilván hirdetik; innen pedig a nép magasabb és alsóbb rétegeibe szivárognak át, s itt magjaivá lesznek ama keserű gyümölcsöknek, melyeknek az anyagelvi világnézletből szükségképen ki kell fejlődniök. Kezdetét az anyagelviség a minden eszményi, minden vallási iránt való közönyösségen veszi, mely azután k zvetlenül a vallás elleni gyűlöletbe, az erkölcsiség örök törvényeinek mellőzésébe, a tekintély megvetésébe megy át; vége pedig, úgy az egyesnek, mint az egész népéletnek elvadulása. Hogy mennyire haladt már a modern társadalom e ferde úton, mindenki előtt eléggé ismeretes. A tények sokkal hangosabban beszélnek, hogysem azokat elpalástolni lehetne.

2. Az anyagelviség első sorban tagadás (negatio). Tagad minden érzékfelettit, minden eszményit; tagad minden magasabb természetfeletti (transcendentalis) rendet ; valláserkölcsi rend, melybe az ember helyeztetett volna és a melyhez kötelességszerüleg alkalmazkodnia kellene, előtte semmi, és magát a jogrendet is csak

Stiickl, Az anyagelviség. X