Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
V. Az anyagelviség tana a világ keletkezéséről
59 meg. Mihelyt állapotai változhatnak, már megvan a lehetőség, hogy valamely működő ok hatásának van alávetve, mely rajta ezen változást előidézi s ezáltal megszűnt föltétlensége, függetlensége. Ha azt mondják, hogy a mi az anyagot illeti, annak állapotbeli változásának okai önmagában rejlenek, s hogy ezért idegen oknak még sincs alávetve, meg kell jegyeznünk, hogy ez esetben az anyagnak legalább egyik része van a másiknak, mint a változás működő okának alárendelve, s hogy egykor az anyagnak legalább azon része, mely a változást előidéző anyagi oknak alá van vetve, nem bir többé föltétien, absolut léttel ; mig másrészt, ha az anyag csakugyan kezdet nélkül való és örök, akkor minden még legcsekélyebb részecskéjének is a függetlenség és föltétlenség ezen tulajdonságával kell birnia. így tehát világos, hogy az anyagnak, ha eredet nélkül való s ennek következtében absolut léttel bir, egyáltalán változatlannak is kell lennie. Ez azonban nincs igy, mivel az anyagi világ körében a legkülönfélébb változások észlelhetők s a tünemények folytonos változását naponkint láthatjuk. Következéskép az anyagot sem lehet eredet nélkül valónak, öröknek tekinteni. c) Azon érv továbbá, melyet az anyagelviség annak bebizonyítására hoz föl, hogy az anyag örök, teljesen semmis. Erő és anyag mondják ők, egymással elválaszthatatlanul össze vannak kapcsolva ; valamint tehát anyag nem létezhetik erő nélkül, úgy erő sem létezhetik anyag nélkül. Ha pedig elfogadnék azt, hogy az anyagnak egy felsőbb erő adott léteit, akkor azt is megengednők, hogy létezik erő anyag nélkül ; mert Isten, ki a világot teremtette, erő volna anyag nélkül. Ez határozottan félszeg okoskodás, melynek nevetséges voltát a legegyszerűbb emberi észnek is be kell látnia. Mert ugyanis, ha a világról, mint okozatról az Istenre, mint okra következtetünk, a józan emberi ész távolról sem juthat azon gondolatra, hogy a világ okát puszta, állagtalan
