Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

II. Az anyagelviség történelmének vázlata

25

szét. Egyáltalán semmi sincs, a miről azt lehetne mondani, hogy az ezen örökös körforgásnak alávetve nincs. Nincs semmi anyagtalan, semmi halhatatlan. Az örök anyag felett isteni lényt fogadni el, képtelenség. Az élet nem valamely egészen különös erőnek kifolyása, hanem inkább az anyagnak állapota, mely annak elidegeníthetetlen tulajdonain alapszik, s mely sajátságos mozgási tünetek által van feltételezve, a mint azokat melegség és világosság, viz és levegő, villanyosság és erőmütani rázkódás az anyagon előidézik. A gondolat nem egyéb, mint az agynak villódzása.

c) Ezután Büchner Lajos következik, kinek ismeretes müve: „Kraft und Stoff“ (^Erő és anyag“), 1855, mely a kiadások egesz sorát érte már meg, a modern anyagelviség tulaj donképeni evangéliumává lön. Jelezzük e könyvnek főtételeit.

aa) A természettudós csak testekről és azok tulajdonairól tud. A mi ezeken fölül van, azt természetfölöttinek nevezi, és a természetfölötti- séget az emberi szellem tévedésének tartja. Öröktől fogva csak erő és anyag létezik. Nincsen anyag erő nélkül, de erő sincs anyag nélkül. Mindkettő elválaszthatatlan egymástól. Ugyanazért Isten nem létezik. Mert egy személyes Isten, ki a világot teremtette volna, puszta erő lenne anyag nélkül. Mindenféle képzet tehát az Istenről csak az emberi képzelődés szüleménye, melyek az emberi egyediség mintájára vannak képezve, s eredetüket a függés érzetében és azon rabszolgai érzésben bírják, mely az emberi természetnek tulajdona.

bb) A természettörvények, mint az erő és anyag, örökösek s egyszersmind változatlanok. Minden a mi történik, történt és történni fog ; természetes módon, azaz oly módon történik, történt és fog történni, a mint az öröktől fogva létező anyagok és az ezekkel összekötött természeterők esetleges vagy szükségképi összműködése vagy találkozása által föl van tételezve. Nincs semmi természetfölütti, semmi csodás. Végokok a világon sehol sincsenek. A célszerűség fogalmát csak mi magunk viszszük a természetbe. A természetes anyagok és erők csoportosulásainak, a mennyiben azok egymással találkozva a lét különféle alakjainak keletkezését eszközölték, egymást egyszersmind bizonyos módon kölcsönösen határolniok, föltételezniök, s ez által rendezeteket kellett létesítniök ; melyek, mivel látszólag célszerű módon egymásnak megfelelnek, és a melyek épen azért mivel egymást szükségképen föltételezik, futólagos vizsgálatnál úgy tűn-