Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
II. Az anyagelviség történelmének vázlata
tartozik és ő lesújthatja, szabad és kell is lesújtania mindazokat, kik ezen engedelmességet megtagadják. Minden, mit a souverain akar, parancsol és tesz, helyes és jó csupán csak azért, mivel ő akarja, parancsolja és teszi. Nem követhet el senki irányában sem igazságtalanságot és azért nem is szabad senkinek a mindenható államhatalommal szembeszállnia. i) Csak most, miután az állam megalakult, lehet az emberek kölcsönös és egymásközti jogairól és kötelezettségeiről, valamint azok tiszteletben tartásáról szó. Mindem jog és minden kötelezettség tehát csak az államban, és az állam által létezik. Állam nélkül nincs jog, se jogtalanság, nincs jó, se rossz. Ezen különbségek csak az állami törvények által föltételezvék, és ezen állami törvények ellenében lelkiismeretre hivatkozni, soha sem lehet megengedve. io. Hobbest Angolországban csakhamar háttérbe szorította John Locke, ki az empirismus új megalapításával egy új bölcsészeti féjlődésnek vetette meg alapját. Locke semmiesetre sem ment annyira mint Hobbes, minthogy ő az ismeret eszményi látkörét nem zárta ki a bölcseletből. Ő az észnek azon tehetséget is tulajdonítja, mely szerint az képes az Isten létét bebizonyítani, noha főkép és különösen mégis a tapasztalást jelöli ki, mint az ismeretek egyedüli ' forrását. A lélek anyagtalan voltát is rendületlenül vallja, csakhogy erre bizonyítékot találni előtte lehetetlennek látszik, minthogy véleménye szerint Isten magát az anyagot is felruházta gondolkodási képességgel. Minthogy pedig Locke volt az, kihez az angol bölcsészet újabb fejlődése leginkább fűződött, történt, hogy ezen bölcsészet nem a Hobbes szorosan vett anyagelvi terén mozgott, hanem, hogy inkább a Locke-féle alapelvek továbbfejlesztése folytán az akosmismus és scepticismusba ment át. ii. De másként történt a dolog Franciaországban. Mig ugyanis Hobbes a vallási nézeteket még jogosultaknak tartá, és a bölcseletet kizárólag csak a testiek körébe szorítá ; sőt mig Locke bölcseletében az eszményi ismeretet is, habár igen szűk keretben fentartá : Franciaországban a tizennyolcadik században mindazt elvetették, a mi csak a magasabb természetfölötti rendre bármily tekintetben is vonatkozott, s igy Stockl, Az anyagelviség. — i7 — 2
