Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

XIV. Az anyagelvi "népjog"

nak jogcímét képezi ; de ezen tény, mint csak puszta anyagi tény, mégsem alkot jogot, hanem csakis a jog- birtokolásra nyújt alapot és pedig csak annyiban, a mennyiben a természetes és tevőleges törvényhez képest, a jognak birtokát, mint jogos eredményt, vonta maga után a jogi alany részére. A hol a törvényesség lényege hiányzik, ott a tény mint ilyen, sohasem képesít jogra ; annál kevésbbé pedig oly tény, mely az erkölcsi rend örök törvényeivel ellentétben áll.

c) Ezen kívül a „bevégzett tények“ elve a gyakorlatban a legkárosabb eredményeket szülné. Mert azon esetben, ha ezen elv alkalmaztatnék, úgy először is nem volna semmiféle biztos jog ; mert azt az erősebb hatalma minden pillanatban megdönthetné ; másodszor pedig, az igy megdöntött jog, nem is volna többé visz- szaállítható, mert a megsemmisítés ténye által az, eo ipso megszűnnék, és az erőszakos megtámadó jogbirtokába menne át. Ki nem látja át, hogy igy minden jog csak látszólagossá lesz. És vájjon mit használ az anyag- elviségnek az, hogy a bevégzett tények elvét csak a nyilvános jogra alkalmazza, mig a magánjogot az alól kivonja? Ez oly következetlenség, melyet a leg- együgyübb emberi értelem sem helyeselhet. Ha az említett elv érvényes a nyilvános jogra nézve, úgy kell, hogy az a magán jogra nézve is érvényes legyen, és igy a tolvajok, rablók, csalók stb. épennem gyalázandók, vagy büntetendők, ha tettüket siker koronázza. Nem is megvetendő, a mit a hatalmak nyernének, ha nekik meg volna engedve az, a mi azoknak nem. Ezzel azonban az egész emberi társadalom föloszlásnak indulna, és a világ semmiféle hatalma sem volna képes a romlást föltartóztatni.

8. Általában az állam- és társadalomra nézve nincsen másban üdv, mint az Isten iránti hit és az ebből kifolyó erkölcsi világrendhez való szilárd ragaszkodásban. Egymás iránti viszonyaikat illetőleg