Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

XIII. Az anyagelvi gazdászattan

véért munka-nyereményéről, még pedig azon tudattal, hogy azok is, a kik kevesebbet vagy ügyetlenebbül dolgoznak mint ő, hasonló módon láttatnak el, csak az önmegtagadás legszilárdabb erkölcsi indokának alapján volna képzelhető. Ily indokok birtokától azonban, a socialismus anyag elvi világnézlete mellett, teljesen meg van fosztva. S különben is, milcép lehetséges a különféle munkát mindig az egyesek képességéhez mérten fölosztani ! ? E célból minden egyesnek megvizsgálása kivántatnék ; de vájjon miként lehetne ezt egy nagy köztársaságban elrendelni!? Szóval, bármely oldalról vizsgáljuk is a socialisták nézeteit, mindenütt kitűnik azok gyakorlatiatlansága és képzelmi jellege. A socialismus ennélfogva épenséggel nincs azon helyzetben, hogy a társadalom sérüléseit egy új, és jobb társadalmi rend teremtésével helyreüsse ; válságot, mely a tőke- pénzesség uralmát romba döntse, képes előidézni ; de a romok fölött egy új tartós épületet fölállítani, képtelen.

18. E téren az igazság csak e két ellentétnek bizonyos kiegyenlítése és összebékéltetésé- b e n, egy helyes középúton lehet. Eme középút lényeges föltétele pedig', az egy Istenb en való h i t, és azon erkölcsi rendnek elismerése, melynek keretében a gazdászati élet is helyet foglal. Ennek elismerése nélkül soha sem lehet semmire sem menni. Ezen erkölcsi rend azonban mindenekelőtt megkívánja, hogy az egyed, épen mert személyes rendeltetéssel bír, a gazdászati élet terén is szabadnak s önállónak, következőleg jogalanynak tekintessék. Ezzel az egyed magán jogai, nemkülönben tulajdonjoga is meg van őrizve, és a társadalomnak soha sem szabad eme jogok megszüntetésére törekednie, illetőleg azokat magához ragadnia. Az egyed, és pedig úgy a természeti, mint a társadalmi, — a család, — szabad és önálló, s az is marad ; él és működik, úgy