Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
XIII. Az anyagelvi gazdászattan
nek eleget tenni. Szóljunk először a socialis követelésekről! ■-— Ezek a dolog lényege szerint háromra vezethetők vissza : a) Eltörlése az örökösödési jognak és megszüntetése minden tulajdonnak, mely nem önmunkásság által szereztetett. A birtok aránytalanságának egyik főforrása, mondják ők, az örökösödési jog, minthogy ugyanis ez által a birtok örök időkre egyes családok kezeiben marad és sohasem tétetik folyóvá, következőleg az általános gazdászati életre nézve elveszett. Az örökösödési jognak tehát vesznie kell. De ezzel még nincs mindennek vége. Ezen kivül még oda is kell törekedni, hogy a tulajdon ezentúl a munka eredményének jellegével birjon ; mert csakis ezen föltétel mellett tekinthető az jogszerűnek. Oly birtok, mely úgyszólván minden munka nélkül hull az egyed karjaiba, nem lenne egyéb, mint a restség és hivalkodás jutalmazása és épen azért nem tűrhető. b) Megszüntetése a bérmunkának. Aíindaddig, míg a munkásnak bérért kell dolgoznia, bizonyos függő és elnyomott helyzetben van, és soha sem tud az emberi méltósághoz illő létre vergődni. A bérmunka a tőke uralmától függ, és egyúttal annak oltalma. Tehát hasonlóképen buknia kell ennek is. A munkásnak nem szabad más számára bérért dolgozni, hanem önállóan kell működnie, hogy azután munkája gyümölcsét is önállóan élvezhesse. Mig a bérmunka fönnáll, addig nem lehet gondolni a gazdászati élet jobb berendezésére ; a munkásnak mindig meg keilend elégednie ama kenyér- morzsákkal, melyek a gazdag asztaláról lehullnak, és sohasem vergődhetik biztos gazdászati állásra. c) A szabad verseny eltörlése. A birtokviszony aránytalanságának főoka, a socialisták szerint, a szabad verseny. Mert az ily általános versenyben csak azok vehetnek állandó részt, a kik nagy tőkék birtokában vannak, mig a többiek mind elnyomatnak és elsze-