Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

XIII. Az anyagelvi gazdászattan

retes elv, hogy a munkabér az ajánlkozás és t u- dakozódás viszonya szerint határozandó meg — a legszivtelenebb és legkegyetlenebb elv, a mi csak valamikor az emberi társadalomban felmerült. A munkás munkaerejét, mint árút kényszerül fölajánlani; a tőkepénzes azt megveszi tőle ; a vételár azonban koránt sincs a munkás szükségleteihez viszonyítva, hanem az egyedüli mérvadó e tekintetben az ajánlkozás és tudakozódás nagysága ; vagyis, minél több munkaerő ajánlkozik, annál kisebb a vételár. Vájjon a munkás családjával együtt meg tud-e e béren élni vagy sem, az egészen mindegy ; mert a mérvadó egyedül a mun- kátadó érdeke.

9. Ennyit az egyedi tőkepénzességről. Ezen rendszer, a mennyiben az a gyakorlatban is föllépett és abban mindinkább kifejlődött, az egész modern társadalom szervezetét fölbontotta, a munkás néposztályok általános mind tovább terjedő elszegényedését eszközölte, és igy egy oly űrt nyitott meg a birtokos de nem dolgozó és a szegény munkás osztályok között, melyet alig lehet már többé áthidalni. Azt lehetett tehát várni, hogy valamint a természeti világban minden hatás visz- szahatást szül, itt is a durva, önző tőkepénzesség, bizonyos visszahatást fog eredményezni. Azonban midőn eme visszahatás megszülemlett, a másik tételnek is teljesülnie kelle: „Egyik szélsőség a másikat hozza létre/1 A tőkepénzesség által kizsákmányolt munkás tömeg, a tőke diadalkocsiján vallásos hitét is elvesztette ; maga előtt látá az uralkodó osztály istentelenségét, és ezen istentelenség,'most a munkások sziveibe ereszté gyökereit. Ugyanazon pillanatban azonban, midőn a munkás tömeg istentagadó és anyagelvi lön, elveszté azon vallási oltalmat is, mely eddig sorsát elviselhetővé tette, és azért most a munkásoknak, hacsak nem akartak egyenesen a kétségbeesés áldozataivá lenni, az őket elnyomó tőkepénzességgel szemben ellentétes állást