Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
XII. Az anyagelvi államtudomány
145 az Isten. Csak igy lesz az a természetes erkölcsi és jogi renden nyugvó intézmény, melynek célja a közös rendet föntartani s keresztülvinni, és ezáltal azok ideiglenes jólétét, kik az állam hatalma alatt állnak, lehetővé tenni és előmozdítani. Akkor nem lesz az az emberek önkényes megegyezése folytán keletkezett és egyedül ezek által az őt megillető hatalomfnal fölruházott intézmény, hanem létezése az Istenre, mint a természetes erkölcsi és jogi rend szerzőjére lesz visszavezetendő, mint a melyek az állami intézményt szükségessé teszik. Úgy nem lesz az az egyedüli társulat, hanem csak egyike ama különféle társulatoknak, melyek az általán vett emberi társadalom kebelén belül természetszerűen alakulnak, és mely, ha állása- és feladatához hű akar maradni, kell, hogy minden más tőle különböző társulatnak szabadságát és függetlenségét, a maga saját körén belül, elismerje és érintetlenül hagyja. így az államhatalom már nem lesz teljesen korlátlan és törvény nélkül való, hanem tekintélyes tevékenységében az erkölcs és jog örök törvényeit kell szem előtt tartania, mert, és a mennyiben, ezekben az Istennek, mint az erkölcsi és jogi rend szerzőjének akarata nyilvánul. Az államhatalomnak igy azután van joga és kötelessége tevőleges törvényeket alkotni, hogy fentarthassa és ke- resztülvihesse a természetes jogrendet; azonban ezen törvényeknek nem szabad ezen természetes jogrenddel s különösen az erkölcsi renddel ellentmondásba jönniük, különben elvesztik érvényüket. És ezen álláspontján az államnak soha sem szabad a polgárok joga és szabadságához nyúlni, mert ez által önmaga lenne forradalmár, és lerombolná azon alapot, a melyen áll. így azon sötét^ brutális államabsolutismus, mely semmi szabadságot és semmi önálló jogot meg nem tűr, mely az emberinem összes szellemi javait lábbal tiporja, és azokat, kik hatalma alatt állanak nem szabad embereknek, hanem csak rabszolgáknak akarja ismerni, megsemmisül. Csak StÖckl, Az anyagelmség. 10
