Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
XII. Az anyagelvi államtudomány
— M3 — méltóságával az is, hogy csak annyiban bir értékkel, a mennyiben az államegésznek alkalmas tagja s céljainak szolgál. Micsoda, tehát egyedül azért legyen az ember szellemi tehetségekkel fölruházva és azokat csupán azért fejleszsle, hogy azokat az anyagelvi állam bálványának feláldozza, mely azért nemcsak semmi köszönetét nem mond, hanem őt még egy földöntúli élet reményétől is megfosztja ? ! S miként lehetne az emberi méltósággal összeegyeztethető az, hogy a jótékonyság, az emberi szív e dicső virága, egyszerű kényszer kötelemmé alacsonyittassék ? Ez nem egyéb, mint az emberi természet nemesebb csíráinak egyenes megsemmisítése, midőn annyira bízunk az emberekben, hogy azok erkölcsi ösztönből önmagoktól nem fognak embertársaikon segíteni, hacsak arra külső erőszak által nem kény- szeríttetnek. c) Végre, az anyagelvi államtudomány föltétlenül elvetendő a szabadság szempontjából is. Mert, először ellenkezik a polgári szabadsággal. Ez ugyanis a polgárok természetes és szervezett jogainak érint- hetetlenségében áll és azon jogban, hogy ezen jogaikat szabadon és korlátlanul használhassák mindaddig, mig azok az általános jogállást nem veszélyeztetik, vagy mások jogait meg nem rövidítik. Ezen polgári szabadság azonban az anyagelvi államabsolutismus mellett fönn nem állhat ; mert ez fölhatalmazza az államot, hogy ez a hozzátartozók jogai, s azok használata fölött saját véleménye, célja és érdeke szerint rendelkezzék. — Az anyagelvi államtudomány továbbá a lelkiismereti szabadsággal is ellenkezik, a mennyiben az állam polgárát megfosztja azon jogtól, hogy ez lelkiismerete, azaz az erkölcsi és vallási törvény követelményei szerint cselekedjék, és az államtörvényt azon esetben is ráerőszakolja, midőn ez a lelkiismeret, az erkölcs és vallás követelményeivel ellenkezik. Ha már a lelkiismeret szentélye sem szabad többé, sőt ha az ember e te
