Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

XII. Az anyagelvi államtudomány

139

ßß. Az ifjúság nevelése és oktatása, kizárólag az állam dolga. Egyedül az államnak van joga a gyermekeket, kik mint leendő polgárok az államért vannak, nevelni, képezni és szellemi életüknek oly irányt adni, mely az általa képviselt érdekeknek megfelel, Az iskola az államé ; s kizárólagosan ő hozzá tartozik, az ő monopóliuma. Az oktatás szabadsága semmi módon és semmiféle feltétel mellett sem jogosított.

yy. Minden szülőnek kötelessége gyermekeit az államiskolába küldeni ; az államnak joga van őket erre kényszeríteni; s ha ez ellen szabadkoznak, őket megbüntetni. Mert hisz ha a gyermekek nem járnának az államiskolájába, az állam azokat nem nevelhetné és taníthatná be céljaira. Az iskolakényszer vonatkozással az államiskolákra, tekintet nélkül keresztül viendő.

y. Végre az anyagelvi állam nem ismerheti el a jótékonyságot, mint tisztán erkölcsi kötelességet ; mert az anyagelviség egyáltalán minden erkölcsi kötelességet tagad, s csak kényszer kötelmeket ismer, melyek az államtörvény által határoztatnak meg. Az anyagelvi államban tehát a jótékonyságnak kényszerkötelemmé kell lennie. Innét a „törvényes szegényápolás,“ a szegények adójából. Ugyanis, miután mindig vannak szegények, s ezekről az állam érdeke miatt gondoskodni kell, a jótékonyság erkölcsi kötelessége pedig nem ismertetik el, nem maiad más hátra, mint az alamizsnát az adótörvényhozás útján csikarni ki, s igy az állam útján látni el a szegényeket.

c) Most még ama követeléseket adjuk elő, melyeket az anyagelvi állam az államhoz tartozókkal szemben, tekintve azoknak az államhoz való viszonyát, igényel és igényelnie kell. Ezek a következők :

a. Egy alattvaló, egy állampolgár és egy testület sincs felhatalmazva arra, hogy valamely joggal, mint érvényessel éljen, ha az állam azt saját érdekére nézve