Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
VIII. Az anyagelviség tana az ember eredetéről
mány“-nak, hogy minden törekvése odairányúl, hogy az embert állattá alacsonyitsa le, és hogy az emberi szellem legnagyobb vívmányának azt tartja, ha ez önmagát megtagadva, magát nem tekinti másnak, mint megfinomult állatnak. Olyan kor, mely ily vívmányokkal dicsekszik, túlélte magát ; a műveltség, vagy mondjuk inkább a túlmüveltség túlkapása ez, mely közvetlenül ellentétesébe, a barbárság durvaságába csap át. Mindazonáltal tekintsünk el ettől, és vizsgáljuk meg közelebbről Darvinnak az ember eredetéről való véletét, és látni fogjuk, hogy képtelen agyrém az, mely nemcsak a józan embertan minden elveivel, hanem magának Darvinnak tulajdon elveivel is ellentmondásban van. a) „Voltak majmok,“ mondják, „melyeknek idő folytán megfelelőbb lett a földön, mint a fákon való tartózkodás, és mivel ez által létük föltételei megváltoztak, kétlábuakká és kétkezüekké lettek és egyenes testállást kelle nyerniök“ stb. Az emberre nézve minden esetre előny az, hogy egyenes testállású és kétlábú legyen; dehogy a majomra nézve is, mely megszokta, hogy fákon éljen, hogy ezeknek gyümölcseivel táplálkozzék, és hogv erejét ezeknek mászására használja, ugyanez előny lett volna, és ezért nyerte volna az egyenes testállást, azt nem könnyű belátni. Mert, mig előbb a fák jóizü gyümölcseivel könnyen kielégíthették magokat, most miután mászási képességüket elvesztették, ama nedvdús gyümölcsök helyett silány gyökerekkel kellett megelégedniük, és még ezeket is a földből kellett kiásniok. Ehhez járul még az is, hogy mig meg volt mászási képességük, ellenségeik ellen a fákról könnyen védhették magokat ; mig a mászási képesség elvesztése után, ezeknek is védtelenül ki voltak téve. Már pedig ez csak még sem lehetett rájok nézve valami nagyon előnyös; és igy a fajok természetes kiválása a helyett, hogy részökre valami előnyt vívott volna ki, még sokkal hátrányosabb helyzetbe juttatta volna őket, mint volt az, melyben előbb éltek. — 96 —
