Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
VIII. A hatodik nap. Az emlős állatok és az ember teremtése
70 szénát teremtesz a barmoknak (v. i. általán állatoknak), veteményt az embereknek szolgálatára, hogy kenyeret termeszsz a földből.“ Azon véleményt legalább, hogy a most húsevő állatok eredetileg növénynyel táplálkoztak volna, szt. Tamás is esztelennek mondja. ') Ettől eltekintve, a népek közös hagyománya szerint úgy látszik, hogy a bűnbeesés előtt az emberek és állatok békében éltek egymással, és legalább az ember környezetében nem létezett mint most a vadállatoktól való félelem és veszély. Maga a szentirás is utal arra (Gén. 9, 3), hogy az emberek és állatok közti viszony a vizözön után megváltozott, és hogy az ember többé már nem békés közlekedés, hanem rettegtetés által kormányozta ettől kezdve az állatokat. Vagy nem léteztek-e akkor még ragadozó állatok, legalább nem az ember közelében, yagy nem voltak-e oly számosak és oly ragadozni vágyók, úgy hogy ezek mint a barlangi medve, egyike a legrégibb ragadozóknak, melynek fogazata növényi táplálékra is mutat, még inkább a bőségben lévő gyümöcsökkel táplálkoztak, ki akarná mindezt meghatározni ? Annyi mindenesetre bizonyos, hogy ha kezdetben a ragadozó és növényevő állatok egyszerre és ugyanazon egy helyen, egyenlő számban léptek volna fel, úgy ez utóbbiak nem igen birtak volna felkapni. A geológia is azt bizonyítja, hogy a ragadozók a növényevő állatok után jöttek. Sőt a mundakohl-ok (egy ősnéptörzs Keletin- diában) azt tartják, hogy a teremtő előbb a szelidálla- tokat teremté és azután a vadakat. 2) A hat nap munkáját, vagyis az egész teremtés müvét bezárja végre a Teremtő helyeslő mondása, a mennyiben az egészet mint tökéletes remekét átnézi és jóváhagyja: „És láta Isten mindent a mit alkotott vala, és igen jók valának.“ ‘) Summa I. q. 96. ad 1. 2) V. ö. Nottroth, Mission unter d. Kohls. Halle 1874, 58. 1.
