Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
VIII. A hatodik nap. Az emlős állatok és az ember teremtése
— 67 — mányaiban elismeri, hogy az ember mindenek közt utoljára lön teremtve. !) A hatodik nap munkájának második fele ezután az embernek, mint a teremtés befejezése és koronájának teremtését foglalja magában. Ünnepélyesen, mint valamely nagy és fontos vállalathoz illik, fog itt a munkához az Istenség. Mintegy tanácskozik önmagával és úgy határozza el magát a nevezetes mű létrehozására, mely az anyagot a szellemmel, az eget a földdel, az időt az örökkévalósággal lesz összekötendő ; e szavakkal : „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, ki uralkodjék a tenger halain és az égi madarakon, és vadakon, és az egész földön és minden csúszó-mászó állaton, mely mozog a földön.“ Figyelemre méltó, hogy itt az ember létrehozásánál az „alkotni“ szó van használva, holott a következő versben már ez mondatik: „És teremte Isten az embert az ö képére.“ De hisz egyrészt az ember a föld gyermeke, (Adám, adhamá-ból : „föld“ ; v. ö. a latin homo és humussal) és a földből van alkotva ; mig másrészt belé az Isten által egy új elem lön „teremtve,“ és adva benne a teremtés művéhez, mely által magát ezen csodálatos földi lény a föld minden más lényétől megkülönböztethesse, és azok királyává legyen. És ez új elem abból áll, hogy Isten lelke, ki a holt anyagba kezdettől fogva életet és mozgást lehelt, most a legutolján és legtökéletesebben szervezett anyagra saját lényének és képmásának bélyegét üté, és ez által a holt anyagnak nemcsak az életet, hanem a szellemiség és halhatatlanság jellegét is kölcsönzé. „És teremté Isten az embert az ő képére ; Isten képére teremté őt.“ Isten képmása tehát az ember, „hozzá való teljes hasonlósággal.“ Eszes gondolkodás,--------------L , mástól világosabban meg ne különböztesse, az világos. így tehát a geológiával egyetértve, itt csakis emlősöket érthetünk. ') V. ö. Az emberin, hagyom, 53. 1. 5 *