Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

VIII. A hatodik nap. Az emlős állatok és az ember teremtése

66

láttuk, szintén a viziállatolchoz soroltatnak a szent- írásban. J).

Ezen szárazföldi vagyis emlős állatok teremtésével tehát a szerves lények fokozata egész az emberig be volt végezve, és valamint maga a föld a három első nap munkája által csak fokonkint lön tökélyesítve, úgy a szerves lények országa is a földön az ember leendő lakásának mintegy előleges felruházása,- és berendezése- képen, a harmadik nap munkájától egész a hatodik napig, fokonkint előrehaladva, csak most jutott el tökéletes kifejlettségéhez; amennyiben az alkotó kéz először a növényeket, azután a viziállatokat és madarakat, vagyis a tojások által szaporodó vizi- és légi állatokat, és végre a legfejlettebb szervezetű szárazföldi, vagyis az emlős állatokat helyezé a földre. A föld birodalma tehát oktalan lakóival, „összes sergeivel,“ mint a héber szöveg mondja, vagy „összes ékességeivel,“ mint a Vulgata fordítja, be van fejezve és kész ; csak az uralkodó hiányzik még, ki, mint a természet nagy mesterének képmása, papja és utánzója, mindezek fölött uralkodni van hivatva, hogy a földet fölségének templomává avassa, alkotásait dicsőítse, és saját tetteiben Öt követve hozzá hasonló legyen.

„Ámde az értelem — és akaratnak lénye hiányzott Még, a többi fölött ki uralkodjék hatalommal :

És jöve^z ember.“

így zeng Ovid, a római költő átváltozásaiban, és vele az egész pogányvilág mind ó-, mind újvilági hagyo1) Különös, hogy Keusch „Bibel und Natur“ cimíi müvének 3-dik kiadásában nehézséget talál e szentirási kifejezésben : „szárazföldi állatok.“ O ugyanis mindent, a mi a szárazföldön él, odaszámítandónak vél. E szerint az emlősök a szentirásban a mezei ingákkal és férgekkel volnának együvé sorozva. Hogy pedig a szentirás, — mely a szárazföldi állatok alatt, az állatvilágnak nyilván egy különosztályát akarja jeleim, — oly különnemű osztályokat nem sorozhatott együvé a nélkül, hogy azokat egy\