Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

VIII. A hatodik nap. Az emlős állatok és az ember teremtése

kitétel: „alkotni“ (a sa) fordul elő, ez úgy magyarázható meg, hogy miután a földön az élet-elem már egyszer meg vala teremtve, annak egyedül csak a további alakítás és kifejlésre, azaz az „alkotás“ vagyis a „képzésre“ volt szüksége, hogy utánna és valószínűleg az alsóbb szervezetű élőlényekből a magasabb és töké- lyesebb szervezetüek hozassanak létre.

Miként a növényekkel azok magja is meg lön teremtve, hogy a tenyészet ezután a földön mindvégig folytonosan fönmaradjon és soha meg ne szakíttassék, úgy a most fellépő élő lények is ezen áldást nyerik : „Növekedjetek és sokasodjatok.“ Mert miután a lények már egyszer meg lőnek teremtve, a következő időkben saját szaporodásuk által kellett magukat fentartani. Egy második teremtés nem leendett volna helyén, és igy egy teremtésből veszi eredetét minden lény.

VIII.

A hatodik nap.

Az emlős állatok és az ember teremtése.

Gén. i, 24—31.

„Mondd még az Isten: Hozzon elő a föld élő lényeket nemeik szerint, barmokat és csúszó-mászó állatokat és földi vadakat fajaik szerint. Es úgy lön. Es alkota Isten földi vadakat fajaik szerint, és barmokat és a földnek minden csúszó-mászó állatát neme szerint. És látá Isten, hogy jó.u

„És mondd: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, ki uralkodjék a tenger halain és az égi madarakon és vadakon és az egész földön és minden csúszó-mászó állaton, mely mozog a földön. Es teremté Isten az embert az ö képére ; Isten képére teremté öt, férfiúvá