Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

VI. A négy első nap, a csillagászat és a földképződéstan

54

idézett indiai kosmogonia, mely szerint Isten először az égboltozatot, azután a földet és tengert, és csak azután teremté a napot és holdat, „hogy azok a napokat és éveket megkülönböztessék.“ Az újvilágból csak a quichek (Guatemalában) mondáját akarjuk felhozni, mely igy szól : „Először a föld, ég és tenger lőnek teremtve, de a nap és hold még nem voltak. Később az állatok és végre az ember teremtetett.“ A fentemlített Protogonosnak „az első emberrel“ való felcserélése folytán,sok pogány monda a napot és holdat csak az első ember teremtése után említi meg.

YL

A négy első nap, a csillagászat és a földképzödéstan.

Minthogy az első négy nap a világrendszer keletkezéséről és befejezéséről szól, a következő két nap pedig kizárólag földünkre, annak felruházása, szerves, s élő lényekkel való bebútorozására vonatkozik, azért mielőtt a két utolsó nap munkáját tárgyalnók, egy kissé meg fogunk állapodni és tekintetbe veszszük a természettudomány idevonatkozó állításait, hogy lássuk, miként viszony- lanak ezek a világ és földünk keletkezését és kifejlődését illetőleg a szentirás állításaihoz. Hogy a szent- irás a világosságot az első, a napot ellenben csak a negyedik napon mondja kelétkezettnek, ebben a kereszténység ellenei sokáig, majdnem napjainkig szembeszökő ellentmondást véltek fölfedezhetni, s azt hitték, hogy a „mesehitü“ Mózesre merő tudatlanságot fognak bizonyíthatni. Már a pogány Celsus, a kei eszténység régi ostromlója Kr. u. a második században, kit Ori- genes egy külön cáfiratra méltatott, valamint az eretnek manichaeusok is, Mózest e miatt képtelenségről (absur-