Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
V. A teremtés negyedik napja. A nap- és világrendszernek tökéletes összeállítása
52 fényét még szét nem árasztható, most a természet kész háztartásában készen lévén, maga is a világ lámpájaként jelenlegi helyén világított, s mind maga, mind a többi világtestek, melyek kifejlődésök és szilárdító sü- rüdésök folyama alatt pályájukon változékonyak és eltérők voltak, most mint szilárd és megállapodott testek jelenlegi állandó kerékvágásukba léptek, és elkezdők önmaguk s egymás körül való szabályszerű mozgásaikat. Ez volt a negyedik nap műve. Ezután az égi világítók maradandó rendeltetésűket nyerik meg. A világosságnak a sötétségtől való elválasztását ugyanis, mely az első napon vette kezdetét, az ő feladatuk, befejezni, minthogy a sötét testekkel szemben állandóan ők képezik a világító testeket, és igy a napnak az éjtől való elválasztását eszközölvén, a szabályszerű időrendet és időtartamot a folyton állandó szabályos keringés által idézik elő. Nekik tehát elsőrendben világítókul kelle szolgálniok, hogy a földet megvilágítsák ; másodszor pedig mint időszabályzóknak a nap és éj felett uralkodniok, illetőleg a napot és éjét kelle szabályozniok, hogy a világ- és földi idők, az évek és napok jeleiül szolgáljanak. A természet nagy óramüve tehát a negyedik napon megkezdő szabályszerű járását, miután annak minden része befejezését és helyes .összeállítását elérte, s a nap, mint világmutató a középre helyeztetett ; jóllehet nem azért, hogy mint egy teljes, maradandó mestermű, örökmozdony legyen, a mivé az anyag soha sem lehet, hanem hogy nagy, csodálatos szabályzóul szolgáljon (Regulator), mely világrendszerünk minden tárgyát rendezni és szabályozni van hivatva, mig majd egykoron a mester akarata szerint a nagy világév végén, e világóra is le fog járni, és el fog pusztulni. A nap későbben, és pedig az ég és föld teremtése után jelenik meg. Ezen külsőleg oly feltűnő és a felületes vizsgálásnak oly annyira ellentmondó tényt,
