Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
V. A teremtés negyedik napja. A nap- és világrendszernek tökéletes összeállítása
50 rendszer a közte és az egyes tagjai között most fönnálló viszonyba, s csak ezután gyakorolhatták ezek egymásra kölcsönös befolyásukat a most fönnálló törvények szerint. Hogy ez, mint azt az égitestek egyidejű s egységes fejlődéséből következtetnünk kell, csakugyan tettleg js így ment végbe a teremtés történetében, azt a negyedik nap munkája igazolja. Y. A teremtés negyedik napja. A nap- és világrendszernek tökéletes összeállitása. Gen. I. 14—18. „Mondd pedig Isten: Legyenek világítók az ég erősségén, és válaszszák el a napot és éjszakát, és legyenek jelül az időkre és napokra és esztendőkre ; hogy világítsanak az ég erősségén, és világítsák meg a földet. Es úgy lön. Es alkota Isten két nagy világítót, a nagyobbik világítót, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világítót, hogy ttral- kodjék éjjel, és csillagokat. Es hely ezé azokat az ég erősségébe, hogy világítsanak a földre, és uralkodjanak nappal és éjjel, és válaszszák el a világosságot és sötétséget. Es látá Isten, hogy jó.“ Mindenekelőtt a kifejezéseket, melyek itt a negyedik nap teremtési mozzanatánál előfordulnak, kell fontolóra vennünk. Alkota Isten világítókat, napot, holdat, és csillagokat, és helyezé azokat az ég erősségébe. Tehát a nap, hold és csillagok világítóknak neveztetnek (hébr. meoroth azaz lumina, nem ohr azaz ”Tüx) ; mert ezek csak eszközei, nem pedig forrásai a világos- ságnak. Maga a világosság, vagyis forrása a világosságnak, mái az első napon teremtetett. Ezen világítók tehát a negyedik napon nem újra teremtettek, sem nem
