Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
XII. Az ember mint társadalmi lény, vagyis a nyelv keletkezése és az asszony teremtése
Szolgálatára és gyönyörködtetésére a legkülönfélébb állatok és madarak mint lakótársai állottak, melyek erejök- és ügyességökkel hasznára-, szépségök- valamint énekükkel mulattatására lehettek. De leginkább tetőzte szerencséjét az, hogy most magához hasonló segítőnéje is volt, a ki nyelvét, melyet az Isten benne fölkeltett, megértette, vele az Isten müveit magasztalhatta, és a szép kertet mívelhette. „Ez végre hús az én húsomból,“ kiálta fel Ádám egész elragadtatással, midőn Évát meglátta, és „csont az én csontomból ; s azért férfiúinak hivassék, mert a férfiúból vétetett,“ s egyszersmind a férfiúnak másik fele. Benne most már és általa, mint segítő és anya által, az emberi társadalom csirája, és az ember családi életének eredete lön megállapítva. S Mózes a házasság és családi élet ezen paradicsomi eredetéhez ugyanannak természeti törvényét is, melynek minden időre érvénynyel kellett bírnia, hózzá csatolja e szavakkal, : „Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, és lesznek ketten egy testben“ (akarás és törekvésben egyesített egy szemé- lyiség). Csak egy hiányzott még, hogy az ember, kit Isten hűbéresévé és a földnek királyává tett, s kit mint saját képére teremtett hasonmását s szellemét személyes szabadsággal is megajándékozott, ezen személyes szabadságában iránta való bizodalmát minden kül megtámadástól megóvja. Azért engedé meg, hogy a kezdetben elesett angyal az ő ellensége, az új királyt megkísértse, és hogy egy Istenhez hasonló függetlenség kecsegtetésével Teremtője s fentartója ellen lázadásra bírja. Isten mindentudóságánál fogva már előre tudta, hogy az ember ezen megkisértést kiállani nem fogja, de bölcsesége és szeretete jobbnak vélte, hogy inkább az első ember, mint törzsatya, mindjárt a meg- kisértés kezdetén győzessék le és igy az egész em— 114 —
