Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
XII. Az ember mint társadalmi lény, vagyis a nyelv keletkezése és az asszony teremtése
103 XII. Az ember mint társadalmi lény, vagyis a nyelv keletkezése, és az asszony teremtése. Gen. II. 18—25. „ Mondá még az Úr Isten : Nem jó az embernek egyedül lennie ; teremtsünk neki hozzá hasonló segítőt. Földből megalkotván tehát az Úr Isten a föld minden élő állatait és minden égi madarakat, vivé azokat Ádámhoz, hogy lássa, minek nevezze azokat ; mert minden élő lénynek az a neve, minék Ádám nevezte. És nevökön neveze Ádám minden állatot és minden madarat és minden földi vadat. De Ádámnak nem találtaték hozzá hasonló segítő. Bocsáta azért az Úr Isten mély álmot Ádámra ; és mikor elaludt vala, vön egyet az ö oldalcsontjaiból, és húst tön helyébe. És az Úr Isten az oldalcsontot, melyet Ádámból vett vala, asszonynyá alkotó, és vivé öt Ádámhoz. És mondá Ádám: Ez mostan csont az én csontjaimból, és hús az én húsomból; ez férfiúinak hivatik, ?nert férfiúból vétetett. Annak- okáért elhagyja az ember atyját - és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, és lesznek ketten egy testben. Mind a kettő » pedig mezítelen vala, Ádám tudniillik és felesége és nem szégyenük valaü Valamint Isten a férfiú teremtését megelőzőleg ezen oly jelentős munkához e szavakkal fog: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra“ : úgy az asszony teremtését is, magát e nagy és fontos munkára elhatározva, hasonló szavakkal kezdi : „Nem jó az embernek egyedül lennie ; teremtsünk neki hozzá hasonló segítőt.“ E kifejezésben több rejlik, mint egyedül csak a nemi életre való tekintet. Az asszony ugyanis első sorban nem mint házastárs, hanem mint
