Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
XI. A paradicsom
Úrtól délre, lapály Ob homoksivatagokon át Khivával és az Araltóval függ össze, s régebben a maga idejében az Ural keleti oldalának egész hosszában, a Tobol, Irtisch és Ob posványos lapályai által az obi tengeröböl beömlésé nek nyitva állt. A kevésbbé sós Kaspi- tónak még jelenleg is egészen sajátságos kagyló faunája van ; s ugyan ilyennek maradványai találhatók a körülötte levő fövény-mészben is, habár az néha 2—300 lábnyira fekszik is a tenger szine fölött.“ A legújabb kutatások nyomán, a Kaspitó faunája megegyezik a Feketetengerével, „de még inkább és jobban, az éjszaki Óceánéval ; következésképen az utóbbival való összeköttetésének még újabbnak kellett lennie, mint a Feketetengerrel való összeköttetésének“.2) így mondja Humboldt, valamint a földleiró Ritter is, hogy a talaj hajlása és alakulása után Ítélve, a Kaspitenger valaha az Ob és Tobol medre által összeköttetésben állott a Sarktengerrel, és igy egykor, mint legújabban Hellvald megjegyzi, 3) egy második európa-ázsiai Középtengert képezett, a mely a Kaspitengertől egészen a Jegestengerig terjedt. — Ezek felemlítése elégséges lesz arra, hogy a Kaspitengernek az Óceánnal való egykori (talán még Mózes idejében létező) összeköttetését, mint bizonyosat elfogadjuk. így azonban valamint keleten, úgy nyugaton is megtaláltuk az árméniai fensikon eredő folyamoknak az Óceánnal keresett összeköttetését, és az. Araxes, mely keleti irányban ömlik a Kaspitengerbe, ennek közvetítése folytán eredetileg ép úgy állott összeköttetésben az Óceánnal, mint a Halys vagy Thermodon, a Középtenger közvetítése folytán. De továbbá az a kérdés támad, hogy vájjon Mózes a paradicsomi Gehon és Fizon folyók alatt csakugyan ezen két, Arméniából kelet- s nyugati irányban kiin*) Quenstedt, Sonst und Jetzt. 138. 1. *) V. ö. Ausland 1876. 80. 1. 8) Hellvald, Centralasien, Leipz. 1875. 282—283 1. Lükén, Az emberin, szárm. okmánya. — 97 7
